regényírás - könyvírás

Bájos-e az író, ha naiv?

Attól függ, hogy honnan nézzük. Párkapcsolati szempontból talán (maradjunk annyiban, hogy ízlés dolga), szakmai szempontból viszont, nem igazán.

Egy naiv író jó úton tart afelé, hogy „minden” üzletember, „minden” szerkesztő, „minden” producer, „minden” kiadó, „minden” megrendelő becsapja, átvágja, meglopja, kicsesszen vele... stb., stb.

És még csak nem is ez a legrosszabb, ami várhat rá.

Mi kell ahhoz, hogy megfilmesítsék a regényedet?

(A trilógia második része itt olvasható.)

Cikksorozatunk befejező részében elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez: milyen az a regény, amiből „a hazai viszonyok között is készülhet később mozi”?

Semmi esetre se egy olyan történet, ahol egy SWAT team lecsap egy terrorista szervezetre, miközben szitává lőnek huszonkilenc Bentley-t, felrobbantanak egy felhőkarcolót, és porral teszik egyenlővé a New York-i Szabadságszobrot. És nem csak azért, mert egy ilyen vállalkozás költségvetése vetekedne egy komolyabb megyeszékhely éves GDP-jével, hanem azért, mert ha egy magyar producer belevágna egy történet megfilmesítésébe, akkor azt csak olyan sztorival tenné, amelyiknek valami köze azért csak van a magyar valósághoz.

Regényfóbia

(A trilógia első része itt olvasható.)

Mi az oka a magyar filmeseknél tapasztalható negyedszázada indult regényfóbiának? Hiszen, régebben szinte minden komolyabb magyar prózai műből született film vagy tévéjáték. Kb. itt jártam gondolatban, mikor feltettem magamnak a kérdést: egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy megfilmesítsenek egy regényt?

De mi van a magyarokkal?

Nemrég néztem meg a Beavatott trilógia második részét (A lázadó címmel), és csak most vettem észre: ez is egy regény alapján készült! Visszagondoltam az utóbbi hónapokban szerzett moziélményeimre, és kiderült, hogy mostanában szinte csak regényadaptációra váltottam jegyet.

Ha filmesztéta lennék, lehet, hogy azon kezdenék el pörögni, hogy mi ez a fantáziátlan, kockázatkerülő, álomgyári gyávaság. Nincsenek eredeti ötleteik? Sikerregényekkel, cult comics-okkal, második részekkel – sőt, nagyképűen tri- és tetralógiáknak nevezett, nyakuknál előrángatott további folytatásokkal – próbálják a kreativitás hiányát ellensúlyozni?

(Le)építő kritika

Gyakran halljuk azt a véleményt, hogy annak van igazán esélye fejlődni azon a művészeti területen, ahol előrébb szeretne jutni, aki jól tudja fogadnia kritikát. E mondat szó szerinti értelme megkérdőjelezhetetlen, viszont az, amilyen tartalommal az esetek 99%-ában használni szokás... Nos, úgy már minden alapunk megvan kritikával illetni ezt a kritizációvédő kijelentést.

És akkor vedd úgy, hogy nagyon finom voltam. A dolog súlyához sokkal inkább az illene, hogy azt mondjam: ez a duma egy veszélyes baromság.

A vak bölcsészek és az elefánt

Mi a művészet?

„A művészet tanít.” „A művészet önfejlesztés.” „A művészet egyfajta szertartás.” „A művészet propaganda.” „A művészet szórakoztatás.” „A művészet kísértés.” „A művészet az érdek nélküli szépség.” „A művészet a tökéletesség keresése.” „A művészet a kreatív gének játéka.”...

Ismered az indiai tanmesét? Tudod, amelyikben néhány vak, akik még sose láttak elefántot, egyszerre kezdik el tapogatni a jámbor teherhordót. Aki a lábát kapja el, az azt hiszi, hogy az elefánt olyan, mint egy oszlop. Amelyik a fülére csapott le, az egy lepedőhöz fogja hasonlítani. Amelyik az ormányát tartja a kezében, az egy kígyószerűségnek gondolja – de lesz, aki domb, és lesz, aki valami kötélfélének véli majd.

Szerezz be egy házisárkányt!

A kezdő regényírók egyik leggyakoribb hétköznapi problémája, hogy hogyan szakítsanak rendszeresen időt az írásra – majd ha ezt valahogy megoldották, ott a másik: miként kerüljenek ihletett állapotba.

Öt nyomós ok, amiért jó, ha a regényíró ismeri a forgatókönyvírás alapjait

1. A történetmesélésed pontossága

A filmdramaturgiára, a filmes cselekményvezetésre sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, ezért, ha valaki ismeri azokat a törvényszerűségeket, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy működőképes filmforgatókönyvet írjon, akkor a regénye cselekményvázának kidolgozásakor olyan előnyre tesz szert a többiekkel szemben, mint az a futó, aki a felkészülése alatt ólombetétes bakancsban rótta a kilométereket, majd, mikor megkapja a könnyű futócipőjét, szinte repül a salakon.

De én akkor is ösztönösen akarok írni!

Tényleg nem udvariassági fordulat, valóban örülök annak, hogy egy korábbi bejegyzésemhez pont a két kedvenc filmemet hozták fel példának: a Casablancát és a Die Hardot.

A két hozzászóló közül az egyik arra világít rá – egyébként jogosan –, hogy nem feltétlenül kell mindent előre kitalálni, végleg eldönteni, mikor belevágunk egy történet megírásába, hiszen a történet-centrikus filmkészítés egyik alapművének, a Casablancának még a forgatásakor se volt meg, hogy mi lesz a vége. (Több verziót is eljátszattak a színészekkel, és csak a tesztek után döntöttek amellett, amit ma már klasszikus búcsújelenetként ismerünk.)

Hazugságok a regényírásról

Ingyenes Regényírás Workshop

2015. március 22. (vasárnap) – 15 óra

Részletekért kattints ide!

könyvírás