Jogdíjak Magyarországon | regényírás - könyvírás

Jogdíjak Magyarországon

Azt mondják, Magyarországon nem lehet az írásból megélni. Ez majdnem így is van. Majdnem. Meg lehet élni az írásból, nem is rosszul, de ahhoz jól kell írni, és tudni kell ezt-azt a magyar könyvbizniszről.

1997-ben kaptam először ajánlatot egy kéziratomra, méghozzá az Alexandra Kiadótól. Aztán valahogy semmi sem lett belőle, de az eset jól példázza, hogy milyen pofára esések érhetik az egyszeri, tájékozatlan magyar írót.

Mindent egy lapra tettem fel, és 1997-re már ijesztő mértékben el voltam adósodva. Az Alexandra jelezte, hogy érdekelné az egyik írásom, én pedig elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyit is kérjek. Tudtam, hogy két variáció van: fizetés előre, egy összegben, vagy részesedés minden egyes eladott könyv után. Az elsőt választottam, mert bajban voltam, és arra jutottam magamban, hogy 3 millió forintért hajlandó vagyok eladni az írásomat.

Kissé fájt, hogy ilyen keveset kérek, de létfontosságú volt, hogy pénzt keressek végre, és biztosra akartam menni. Felhívtam az Alexandrát, és mondtam, hogy az első verziót választom, és nem kérek részesedést az eladott példányok után. Mondták, hogy rendben. Készültem, hogy kimondom: 3 millió forintot kérek, de megelőztek, és ők mondták ki az árat.

Száznegyvenezer forint...

Igen, pontosan: 140.000 forint. Ennyit kínáltak életem munkájáért. Eléggé megsemmisítő érzés volt ülni a fotelben, fogni a telefonkagylót, és szembesülni a ténnyel, hogy hiába adják ki, amit írok, attól még nem változik meg az életem. Nem járok majd Aston-Martinnal, nem költözöm Monaco-ba, nem lesz a fotóm az újságok címlapján, nem állítanak meg az utcán autogramért.

Végül, nagy nehezen, de elfogadtam a 140 ezres ajánlatot, mert tényleg bajban voltam. Aztán soha többé nem hívtak az Alexandrából, és én sem értem el többé azt az embert, akivel beszéltem, így végül nem adták ki a könyvemet.

Ma a helyzet pontosan ugyanolyan, mint akkoriban volt, ’97-ben, azzal a különbséggel, hogy ma a pénz kevesebbet ér, mint akkor. Ma is éhbérért dolgoznak az írók. Az egyösszegű kifizetés tehát nem járható út, marad a részesedés az eladott példányok után.

De számoljunk egy kicsit!

Ha egy könyv 2.500 Ft-ba kerül az üzletben, abból körülbelül 1.250 Ft-ot kap a kiadó, vagyis nagyjából a felét. A többit elviszi a kereskedő (terjesztő + bolt). Az 1.250 Ft-ból a kiadó fizeti a nyomdaköltséget, a borítót, a tördelőt, a korrektort, az írót, a TB-t, az adót, és ebből van a haszna. Így, egy normál szerződés esetén, egy 2.500 Ft-os könyvből a szerző mintegy 40 Ft-ot kap. Bruttó 40 Ft-ot. Ebből kell majd adóznia.

Ahhoz, hogy meg tudjunk élni, évente legalább 3 millió Ft-ot kell keresnünk. Ez a minimum. Ebből fizetünk adót, és a maradékból élünk.

Ha 40 Ft-ot kapunk egy könyv után, akkor egész pontosan 75.000 db könyvünknek kell elfogynia ahhoz, hogy 3 millió forintot keressünk, és éppen hogy meg tudjunk élni. Vagyis, az ország öt legolvasottabb írói között kell lennünk.

Persze, lehetünk öntelt amatőrök vagy szerény zsenik, és hihetjük, hogy akkora sztorit írtunk, ami el fog fogyni 75 ezer példányban. De lassan a testtel! A zsenik nagyon, nagyon, nagyon kevesen vannak, és nemhogy a kiemelkedő sztorik ritkák, de még az olvashatók is. De tételezzük fel, hogy valóban megírtuk azt a regényt, aminek azután két vállra kellene fektetnie a világot. Mi történik ebben az esetben?

Hát semmi. Azért nem, mert Magyarországon a kiadók amatőrök. Mindegyik. Volt egy előző rendszer ebben az országban, aminek az volt a sajátossága, hogy nem volt piaci verseny, így pedig nem kellett érteni nagyon semmihez. Egy könyvkiadó esetében a siker a nagyobb állami támogatás volt. Emiatt a könyvkiadás nem vált szakmává, és még ma sem az.

A kiadók csak a legritkább esetben tesznek bármiféle marketinget egy-egy könyv mögé, és még a „megmarketingelt” könyvek se gyakran futnak be.

A kiadók Magyarországon évente mintegy 14 ezer könyvet adnak ki, abban bízva, hogy hátha egy-két könyvüket valahogyan felkapják majd és az sikeres lesz. Ez a stratégia. A kiadott könyvek többségével senki nem tesz semmit. Senki nem foglalkozik velük. Sem a kiadó, sem a terjesztő, sem a könyvesbolt. Senki nem próbálja meg azokat eladni.

Tehát, ahhoz, hogy minimális szinten megéljünk, mint írók, legalább 3 millió Ft-ot kell keresnünk egy év alatt. Ehhez 75 ezer darab könyvünknek kell elfogynia. Méghozzá úgy, hogy sem a kiadónk, sem a terjesztő, sem a bolt nem dolgozik majd azon, hogy a könyvünket széles körben megismerjék. Mindezt pedig még tetézi az a tény is, hogy Magyarországon minden hónapban hozzávetőlegesen 1.200 új könyv jelenik meg.

Hogyan lehet akkor megélni az írásból?

Van rá mód. De csak akkor, ha tényleg jó a sztori, és mindent a kezünkben tartunk. A kulcs a magánkiadás.

A magánkiadásnak azonban vannak költségei. Ezek a következők:

  • borító – 150.000 Ft (professzionális)
  • korrektúra – 20-50.000 Ft (terjedelemtől függően)
  • tördelés – 20-40.000 Ft (terjedelemtől függően)

És ott van még a nyomdaköltség is. Az sok mindentől függ. Oldalak száma, könyvméret, papírminőség, borítóminőség, példányszám. A keményfedél nagyon megdrágítja.

Az előkészületek (borító, korrektúra, tördelés) és a nyomdaköltség együttesen 500.000 Ft alatt tartható, és az eredmény 1.000-1.500-2.000 darab, jó minőségű könyv. Ezeket pedig el lehet adni 2.500-3.000 Ft közötti áron.

Magánkiadásnál könnyen kereshetünk 1.000 Ft-ot minden egyes könyvön. Így elég, ha egy év alatt eladunk 3 ezer darab könyvet. Ez lehetséges, nem?

De még a befektetést is megspórolhatjuk, ha előrendelést adunk a könyvre, és nagyon sokat dolgozunk.

Tehát, fájdalom, de Magyarországon a magánkiadás és az internetes terjesztés az út. Ez a módja annak, hogy meg tudjunk élni az írásból.

Hozzászólások

Ez érdekes egy cikk volt. Eddig nem voltak konkrét adataim minderről.

Mondjuk abban biztos vagyok, hogy Lőrincz L. László elég szépen megél a magyar könyvbizniszből. :-)

Nem gondoltam volna, hogy ilyen adatok vannak... ha az embernek van egy másodállása az író mellett, akkor írni nem lesz ideje, ha pedig csak ír, éhen fog halni... ez így lehetetlen.

Éhhalál

Tika, senki nem mondta, hogy könnyű. De megéri az erőfeszítést, szerintem. Nekem mindenképpen, mert nem tudom, mi más akarnék lenni, mint író. Valószínűleg mindenki "másodállásként" kezdte az írást.

3000 példány egy évben?
Ki fogja megvenni? Ugyan már...

Marketing és munka kérdése, kedves gaz! Ha online terjesztésben gondolkodunk, akkor gyakorlatilag egy weboldal kell, hozzáértés és sok munka. Jó weboldal, jó kulcsszavak, megfelelő fórumokon, blogokban, oldalakon feltenni a linket. Sok nagy siker van, ami nincs boltokban. Talán nem a legszebb a példa, de Lagzi Lajcsi is ezt csinálta: kb. 150 ezer példányban adta el a kazettáit, és még egy lemeze sem volt. Kivitte vásárokra, búcsúkba, ahová lehetett. És mivel ő adta el, többet keresett vele, mintha egy cég betette volna a lemezboltba.

No, igen, de én író vagyok, nem marketing szakember. Írni szeretnék, és nem könyveket reklámozni. Ráadásul az megint plusz pénz. Nem vállalkozást akarok indítani.

Tudnál példát mondani linkel együtt?

Lagzi Lajos nem jó példa: manapság másképpen működnek a dolgok, hiszen itt az internet, az ingyenes letöltés. Lajos ma már ugyanezt nem tudja megtenni.

Manapság ezerszámra jönnek ki az új címek, ergo rengeteg pénz és energia kell, hogy kellően figyelemfelkeltő marketinget tudjon kiépíteni az ember. Ismeretlen író könyvét, amit csak neten lehet rendelni... hát nem tudom.

A marketing nem az író dolga. Az egy külön szakma. Inkébb keresni kell marketingszakembert, aki megbízható és tényleg ért is hozzá. Lagzi Lajos kazettán árulta az anyagát, és én sem e-bookra gondoltam, ahogyan a cikk sem. Hiszen van olyan tétel benne, hogy "nyomdaköltség". Netes reklámozás, ott megrendelik és kiviszik.

Keresek linket, gaz.

Netes terjesztés

Gaz, az egyik példa az Ezvan Kiadó, amelynek könyveit neten terjesztik. Illetve néha lehet kapni rendezvényeken, de nem mentek be a bolti hálózatba. Az kiadó egyik munkatársától tudom, hogy a könyveik átlagosan 5000 példányban fogynak el. És én nyomát sem látom a netes kampányaiknak.

Külföldi piac

Érdekelne egy cikk arról, hogy mi van abban az esetben, ha lefordíttatjuk a művünket angolra és hogy mégis mennyibe kerül ez... Továbbá van egy olyan érzésem hogy a Magyarországról kijutó művek többet hoznak a konyhára, mert szélesebb réteg felé nyílik ki az út. Tévedek? Ha úgy érezzük jó a könyvünk, miért Magyarországon próbáljuk a legtöbb hasznot kihozni belőle, ha itt ilyen rossz a helyzet?

Kedves László!
Szívességet szeretnék kérni.
Szeretném árusítani a könyvemet,hogyan lehet ezt megtenni ma magánszemélyként?Milyen kötelezettségek vannak,és hogyan kell leadózni a bevételt?Köszi szépen előre is.
Üdv.

Egy külföldi megjelentetésről szóló cikk engem is érdekelne. Sok mindent hallottam pl.: amerikai megjelentetésekről, és nem elég tiszta a kép. Állítólag könnyebb dolguk van az ottani íróknak, és jobbak a lehetőségek is.

Magánkiadásról első kézből

Úgy látom, mindenki csak érdeklődik, de ha így van, akkor talán helyesebb lenne valós adatokat megnézni. Magánkiadásban jelenik meg a könyvem nemsokára, tehát van némi rálátásom az ügyre.

A borító, még professzionális munka esetében is 15-20 ezerből megvan. Jó hír, hogy a legtöbb magánkiadó ezt megcsinálja helyettünk. Helyettem is, méghozzá profi grafikus profi grafikával, kívánság szerint, egy javítási lehetőséggel.
(Már láttam a végeredményt, és nagyon meg vagyok elégedve.)

Korrektúra és tördelés - ezek igen költséges dolgok, itt nagyjából helyesek a cikk adatai.

A nyomdaköltség a legnagyobb tétel, ez ezer példányra magában is jóval több, mint fél milla! Inkább egy, sőt nagy átlagban minimum 1200 Ft/kötetre szokott kijönni, plusz a fentiek. Természetesen, csak ha egyszerre rendeled meg, viszont aki könyvesboltban meg akar jelenni, annak legalább az 5-600 példány kötelező!

Magánkiadóknál általában létezik ún. POD kiadás. Itt egy kisebb összeget (70 ezertől felfelé, terjedelemtől függően) kell letenni az előkészítő munkálatokra: tördelés, borító, viszont nem tartalmaz minden munkálatot! Az én kiadóm pl. nem vállal korrektúrát, viszont ha nyomdakész anyagot kapnak, szinte jelképes lesz az összeg. A kis összegért cserébe addig nyomják a könyvet, amíg igény van rá.

Eddig mind nagyon szép és jó, csakhogy a magánkiadásnak van egy hatalmas hátulütője, és ez a marketing. Mielőtt belevágnátok, írjátok össze, hol, és milyen reklámozási lehetőségetek van, illetve mennyi reklámot tudtok kifizetni. Az se mindegy, hol reklámoztok, valamint mennyire vagytok ismerten a neten (ha már ott szeretnétek eladni a könyvet), mekkora olvasótábort szedtetek össze idáig, esetleg vállaljátok-e a házalást a könyvvel, végső megoldásként.

Előrendelés... nekem több ezres olvasótáborral nem sikerült előrendelést felvennem. A tanulságot szerintem vonja le mindenki saját maga.

Jogdíjak Magyarországon

Tulajdonképpen hozzászólásomnak nem sok köze van a jogdíjakhoz Magyarországon. Egy kezdő, de talán tehetséges amatőr írónak csak ritkán adatik meg, hogy elegendő kezdő tőkével rendelkezzen ahhoz hogy magánkiadásban adja ki a művét, illetve az hogy a könyvkiadók lehetetlen feltételeinek eleget tudjon tenni. Talán pályázatok útján lehetne egyengetni leendő íróink irodalmi jövőjét. Tudom persze azt is, hogy a pályázatokon (azok többségén) még a megjelenésük előtt a bennfentesek már ismerik a végeredményt is,- sógor, koma, jó barát alapon ismét csak a már névvel, vagy politikai háttérrel rendelkező író lesz a befutó. Mindennek ellenére azt hiszem, hogy a nagy könyvkiadók a saját érdekükben is pályáztathatnának rendszeresen. A tárgyilagos elbírálás így nekik is érdekükben állna, mert biztosítaná a jövőbeni profitot is. Az állami, és alapítványi pályázatok pedig szintén pozitív hatással lehetnének úgy a novellaírásra, versírásra, mint a regényírásra is. Az olvasónak pedig a több száz regény közül sokkal könnyebb lenne választania úgy hogy az x regény első díjas volt itt és itt...

Közérdekű információ minden írójelöltnek!!!

Remélem, maradhat az infó.
Egy kollégánk létrehozott egy adatbázist, amely kezdő írók honlapjainak népszerűsítésében segíthet. http://artlinkcenter.freewb.hu/

Kiadók és kiadás, nos, erről meg van a véleményem.

Igaz én egy kicsit túllőttem a célon, és a regényem, kicsit hosszúra sikerült, számítógépen mintegy 354 oldal lett 11 betűmérettel, Times New Románnal. Ezt a kéziratot elküldtem egy mindenütt magát hirdető kiadónak, akik hamarosan küldtek egy levelet, melyben még adatokat kértek, hogy az első átnézésre, igen tetszik nekik a kézirat, és hajlandók kiadni, hamarosan kapni fogok egy szerződést. Meg is kaptam a szerződést. A fellegekben jártam, hisz egy kiadó hajlandó megjeleníteni a művemet. Mivel én valami álomvilágban éltem, és úgy gondoltam a kiadókra, mint ahogy azt a filmekben látja az ember. Azaz megveszik a könyved, kiadják, fizetnek, és ha sikeres, akkor csak kérik a folytatást, illetve az újabb és újabb könyveket.

Hát nem így van, rögtön jött a menny után a pokol: a piszkos anyagiak.
Mint kiderült, a könyvem tördelés után két kötetben kb. 500 – 500 oldalon jelenne meg, a legegyszerűbb módon, azaz legkisebb méret, puhaborítás, stb.

A könyv bolti ára az első kötet 5.030,- Ft a második pedig 4.290,- Ft.

S hogy nekem mindez mennyibe került volna, az első kötetre, 737.800,- Ft, a másodikra pedig 468.994,- Ft lenne Áfa-nélkül.

Kiszámoltam, ha minden úgy lenne, ahogy én azt a könyvemmel megálmodtam, azaz kemény borítóval, nagyobb méretben, akkor mindez nekem a két kötetre, Áfa nélkül, 2.193.500,- Ft-ba kerülne. Az olvasóknak pedig a két kötetnek együtt, kb. 12.000,- Ft lenne az ára.

Persze a könyv eladásából, profitálnék. 10.000 példánynál mintegy 13.413.333,- Ft-ot kapnék, persze ebből még adóznom is nekem kellene.
Természetesen lehet kevesebb példányban, olcsóban, pl. annyiban amennyiben valóban elkelne a könyv, de hát ezt honnan tudnám, hogy mennyire lesz kelendő. Ezek tehát a mocskos anyagiak.

Én állom az egész kiadást, és még akkor a könyvből is leveszik a pénzüket. Valamint lemondok minden további jogról, illetve átengedem a kiadónak a jogokat, kezdve a e-booktól, a megfilmesítésig.
Persze ezért lett volna reklám, lett volna külföldi, elsősorban német nyelvterületen történő terjesztés könyvkiállítás, stb.

Tehát kaptam egy szerződést, melytől az első pillanatban még boldog voltam a másodikban pedig keserű. Ezek valós adatok, mivel a szerződést eltettem, és arról másoltam be őket.

Aztán elgondolkoztam kinek is szólnak ezek a feltételek. És rájöttem, csak körül kell nézni a könyvesbolti polcokon, ott állnak a most éppen „celebeknek” nevezett emberek könyvei. Vagy pl. ott vannak az egyetemi tanárok, akik kiadatják a könyveiket, majd kötelezővé teszik őket a tanulóinak, tehát van egy bizonyos vevőkörük, akikre számíthatnak. Remek mellékjövedelem. Valamint a külföldön már befutott bestsellerek. A kiadók semmit sem tesznek kockára, nem rizikóznak, fizess, és ha buksz, akkor csak te buksz, nekik szerintem nincs is veszteségük rajta.
És hogy így mi lesz a kortárs magyar irodalommal? Ez nem a kiadók gondja. Nos, ott maradnak a számítógépek memóriájában, vagy ott van a pár darabos kiadás, mely megfizethető és a könyved remek ajándék barátoknak, rokonoknak. Ja és esetleg volt egy pár jó heted, míg reménykedtél, hogy író leszel, és a könyved ott lesz majd a boltok polcain.

Kedves Saci!
Bevallom, ha olyan szerződést kapnék, mint Te, a szerződés elolvasása után is a fellegekben járnék. :)
Ám én még nem tartok itt. Újságíróként sok-sok cikket írtam már, most elkezdtem egy regényt, ami egy picit más kategória. A munka közepén tartok, van még dolgom bőven. :)

Más fórumon is olvastam a kiadók hasonló viselkedéséről. Azt gondolom, az irodalom értékének a szemszögéből ez káros - hiszen csak azoknak a műve jelenhet meg, akiknek pénzük van, a szegény zseniké pedig ismeretlen marad. De ez nem a kiadók hibája. Sajnos hasznot kell termelniük a tulajdonos számára - ez pedig a kapitalizmus hibája.

Talán üdvözítő lenne egy non-profit kiadó létrehozása, mely tapasztalatot, szaktudást és biztos hátteret adna a kiadáshoz, a művek bevételét pedig nagy részben továbbítaná a műveket elkészítő íróknak.

De hogyan lehetne ezt megvalósítani? Talán sehogy. Így nem sok választásunk marad ha kiadhatóvá válik a munkánk: vagy fejet hajtunk a kiadók előtt, vagy a gépen tartjuk a regényt. Saját gépünkön, néha bele-beleolvasva...

A tökéletes világ

Tudod a szerződéssel kapcsolatban én is többször átnéztem, és gondolkoztam. Valójában 10 napot hagytak, hogy átgondojam és megválaszoljam állom-e a feltételeket. Nos nem voltam rest és felhívtam a kiadót, megkérve, hogy adják nekem azt az embert aki jónak ítélte a könyvemet, hogy tőle tudjam meg, hogy ő a szakember szemével valóságban milyennek is találta. Ezt nevezem naivításnak, hisz úgyis azt mondta volna, hogy jó és mindent pénzt megér a kiadása. De hát akkor még naiv voltam. Nem volt ilyen ember, csupán bele - bele olvastak semmit több. Tehát, hogy tényleg jó e azt nem tudták nekem megmondani, mert nem olvasták. Ha lett volna ilyen ember, akkor talán akár kölcsönnel is, de előteremtettem volna a pénzt. Így azonban a 10 nap lejárta előtt, elálltam a szerződéstől, egy kedves, ám figyelemfelkeltő e-mail-lel. Melyben burkoltan közöltem, mi a véleményem a magukat íróbarát kiadónak tituláló kiadóról. Majd kb. fél év múlva ismét megkeresett a kiadó, hogy felülvizsgálták a könyvemet, és továbbra is jónak találták, és ők még mindig szívesen kiadnák, ugyan azon feltételekkel. Na akkor küldtem el őket a fenébe. Egyszerűen nem akartak lemondani a pénzről, és nem arról amit a könyv hozott volna, hanem arról, amit tőlem tudtak volna kicsikarni.

Nos a megoldást én is abban látom, amiben már egyre többen, hogy maguknak a jónevű kiadóknak kellene tenni a jelenkori kortárs művészetért. Nekik maguknak kellene egy kicsit kockáztatni, és pályázatokat kiírni. Aztán szakmai szemmel elbírálni. Természetesen tudom, hogy a kiadókhoz rengeteg kézirat érkezik, az enyém is bent van jelenleg is a legnagyobb kiadónál, ám két hónapja semmi válasz. Sebaj azt írták akár fél év is lehet mire válasz érkezik. Az unokaöcsém ennél a kiadónál fordít és azt mondta ez sem lenne jobb a számomra, s kb. ugyan azokat a feltételeket fogják szabni amit a másik, ha nem drágábat. Én azonban nem adtam fel. Hiszek a művemben, és hiszek benne, hogy a sztoria tudja eladni a könyvet nem a semmitmondó nevem.
De térjünk vissza arra, hogy a kiadóknak kellene kockáztatni, nem is kellene olyan sokat, csak kiírnának egy pályázatot a kiadók a profiljuknak megfelelő kategórában, elzsűriznék és a legjobbnak ítélt művet kis példányszámban kiadnák és terjesztenék, és nem mindent az íróra terhelnének. Nos ez lenne a tökéletes világ a számunkra. De sajna jelenleg a pályázatok is úgy vannak megalkotva, mintha fogalmazásversenyt várnának, meghatározott leütésszám, és meghatározott téma. Ez hülyeség, de hát ez van, és ha valaik nem éppen abban a stílusban ír, annak annyi.
Visszatérve az én ötletemhez, az ilyen pályázaton nyert kiadás esetleg befutna, és keresett könyv lenne,az azzal járó nyereség nagy része természetesen a kiadóé lenne. De a siker az maradna a szerzőnél, s a következő alkalommal már talán fémjelezné az író neve az új könyvét, és megszületnének az új kortársak, valamit az új kortársak olvasói táborai.
Ez most nagyon nem így van. Természetesen most is van kortárs művészet. Na ná!
Jelen pillanatban akinek pénze van, az a kiadóknál bármilyen már bocsánat "szemetet" megjelentethet. Tehát minden olyan művet ami, jelenleg a kortárs művészet ellen irányul. Hisz az olvasó aki mit sem tud arról, hogy mit jelent a kiadatás, azt gondolhatja, hogy csupa dilletáns író él ma Magyarországon, és a külföldi sikerkönyveken kívül nem hiszem, hogy bármit is megvásárolna, pláne ha az magyar névvel jelenik meg, és nem a pár befutott író egyikének műve, vagy nem valamely "celeb" könyv.
Én azt tudom mondani, hogy a helyzetünkön mi nem nagyon tudunk jelentősen változtatni, persze vannak kívételek akik maguk kezében veszik az irányítást, és saját maguk kersik meg az olvasóikat. Nekik mindent egy lapra kell felteni, és egyedül kell elvégezniük mindent, a kiadatástól, a terjesztésig. Ami már nem az író dolga lenne. Előttük le a kalappal! De a többség sajna olyan mint én, csendesen dühöng.
És hidd el egy könyvet sokkal könnyebb megírni, mint kiadatni, azért gratulálok, hogy belevágtál ebbe az egyáltalán nem könnyű műfajba.

Tökéletes világ?

Kedves Saci.
Nagyon szépen köszönöm részletes, korrekt válaszodat.
Belátom - bár nem vagyok már gyerek - nagyon naiv vagyok.
Mint említettem, újságírással kezdtem. Kezdetben lakhelyem szerinti társadalompolitikai lapban írogattam a kis emberek problémáiról. Aktív társadalmi életet is éltem akkoriban, a kerületben ismertek az emberek.
Rendszeresen megtaláltak, megköszönték soraimat, témákat ajánlottak, stb. Történelmi cikkeket írtam s a nyugdíjasok - akik átélték azt, amit írtam - kérték, hogy meséljek az unokáiknak azokról az időkről.
Teljesen ingyen csináltam, társadalmi munkában, de élveztem, mert azt éreztem, adok valamit az embereknek.

Talán ezért fordultam a regényírás felé is. Nem vagyok művész, nem tudok maradandót, halhatatlant teremteni, de azt gondoltam, ha nyugis, a hétköznapokból kiragadó 10 perceket - fél napokat, estéket - adhatok soraimmal néhány embernek, miért ne tegyem?

Most picit elszomorít, hogy irományom végállomása cd-n egy fiók mélye lehet, s nem vidámít, hogy ha mégis kiadják, az nem azért történik, mert 'jó a cucc', hanem azért, mert sikerül pár százezer forintot a kiadó zsebébe tömnöm.

Nem szimpatikus világ ez.

Bocsánat

Nem akartam elkeseríteni sem téged, sem senki mást aki írásra adta a fejét. Ez csak az én szomorú tapasztalatom. Én is csak most lettem kész a regényemmel és ez volt az első próbálkozásom, lehet, hogy csak többszőr kell nekifutni, vagy rossz ajtón kopogtattam. Lehet, hogy ha minden kiadót végigjárók akkor majd lesz egy amelyik nem szab teljesíthetetlen feltételt, mármint az anyagiakban, vagy lát valami fantáziát, és az esetleges könyvből származó bevételre fog számítani és nem az álltalam kifizetett összegre. Ki tudja? Lehet, hogy a művem nem elég jó, és csupán azért nem kapkodnak utánna. De ne add fel! Meg kell próbálni!
Különben is, ha te élvezed amit csinálsz, azaz jól érzed magad amíg írsz. Elhagyhatod a valóságot, és esetleg ezzel pihened ki a mindennapi fáradalmakat, nyugtatod meg a felborzolt idegeidet, akkor már megérte.
Ezzel mindenki így van aki ír. Az első az, hogy a számodra örömet okozzon. Én is ezért kezdtem írni, s mivel nekem nagyon tetszett a művem utánna gondoltam arra amire te is, hogy mi lenne ha másnak is a kezébe tudnám adni, ha mást is elragadna a valóságtól. De hát ez nem olyan könnyű.
Persze van még egy mód, ahhol esetleg megoszthatod a művedet, maga az internet. Csinálhatsz egy saját Weboldalt, feltöltheted rá az írásaidat - és ha nem vagy olyan béna a net világához mint én, hogy megtalálni bármit megtudok, de még a kereső robotot sem tudom az oldalamra küldeni - akkor talán eljutsz az olvasókhoz. Persze ebben nincs semmi jövedelem, de egy idő után már nem is arra vágysz, hogy ezzel pénzt keres, hanem arra, hogy valaki végre elolvassa. Persze ennek is megvannak a hátrányai. Onnan aztán bárki magáénak mondhat gondolatokat, kiragadhat belőle részleteket, s még ki tudja mit nem tehet vele, de hát vagy ez vagy a fiók mélyén elrejtett CD.
A lényeg, hogy ne add fel. És élvezd az írást.
Aztán persze vannak íróklubbok, mint amilyen ez is, sőt olyanok is ahova feltöltheted az írásodat, ingyen és bérmentve, aztán vagy olvassák vagy nem, sőt olyan is van ahhol ingyen pood vagy milyen formátumban kiadják, s csupán az olvasónak kell fizetni érte, melyből te is részesülsz, de hogy őszinte legyek az ilyenben nem annyira hiszek. S úgy látom, hogy az ilyen jellegű oldalak is inkább csak az írókat vonzák s nem is annyira az olvasókat. Az írók pedig elég kemények egymással. Ha az oldalon van egy szavazás biztos lehetsz benne, hogy lehúzzák a művedet. De hát farkastörvények vannak, és minél jobban lehúzzák annál jobb. Legalábbis szerintem, bár én még sosem húztam le senkit, de én már kaptam negatív kritikát. De sebaj, elolvastam a művét, melyet ő olyan jónak tartott nekem meg az nem tetszet. Na de nem ez a lényeg. Publikálhatsz sokhelyen, és sokféle képpen, nem kell rögtön kiadóhoz fordulni, mert azok a legpénzéhesebbek.
Lehet meg kellene alapítani egy olyan újságot, mint amelyien a Nyugat volt annak idején, bár a mai emberek nem hiszem, hogy a pletykalapok helyett azt vennék el az újságos polcról.
Csak ne add fel, és ne keseredj el, és ne légy naiv.
Kitartás Saci

Jaj, ne :)

Kedves Saci és kedves Olvasók. :)

Amikor rákattntottam az oldalra s megláttam a 'Bocsánat' címet a friss hozzászólások között megijedtem, hogy nekem szól. Azt hiszem így is van, ezért muszáj reagálnom.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy iszom soraidat. Olyan tapasztalatokkal rendelkezel, amikkel én még nem. Ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően látod, mi az, ami fényesnek tűnik, de csak a napfény miatt fényes. Engem pedig elvakítana...

Bevallom, az előző kommented után picit kedvszegetté váltam - átmenetileg.
Munkahelyemen olvastam soraidat, picit elszomorodtam, de hazafelé menet már azon járt az eszem, hogy milyen jó lesz leülni az asztalhoz, megnyitni gépen a dokumentumot s írni tovább a sorokat.
Nem tudom, miért teszem, talán valóban egy cd a végállomás. De nem tehetek róla, dőlnek belőlem a szavak, mondatok.
ÍRNI KELL!!!

Sacinak igaza van, nem szabad feladni. Ma Magyarországon a könyvkiadás siralmas. Több kötetemet kiadattam. A Lilli kiadó adta ki. Hibásan, és összecsapva. Megjegyeztem, majd feljelentettem de megszüntette a céget és azonnal a bíróság nem találta. Vesztettem több százezer forintot, ( Euróból számolva ) )Majd jött a Novum verlag. Itt is elkezdtem a regényeimet kiadatni. Hatalmas összeget kértek. Nem fizettem ki egyben és ez elég volt arra, hogy felmondjanak. Lenyelték a hatalmas összeget és még ők voltak akik fenyegettek. Tervekre, irodai munkára stb fogták rá a vissza nem fizetést. Ha egyszer nem történt munka, nem volt kiadás akkor mire vonta le? Sok kiadót kerestem meg, iszonyú összegeket kérnek és színvonaltalan, hibásan adják ki a könyveket. Ez a Magyarországi könyvkiadás ma!

Az a baj, most már minden a pénzhez kapcsolódik. A kiadók nem mernek belevágni új, rizikós dolgokba. Sajnos egyre kevesebb fiatal vesz könyveket, az öregek meg már nem olvasnak annyit. A fiatalok nem vesznek könyveket, mert vagy fenn van a neten, vagy rövidített változatban olvassák el a kötelezőket. És más semmit nem olvasnak! Ez a legnagyobb baj.

Ismerek olyan embereket, akik nem szeretnek olvasni. Van, aki nagyon szeret, de nincs mindig minden könyvre pénze. Ha jól tudom, a könyvön nagyon magas adó van. Szerintem az államnak nem így kellene pénzt keresnie. A fiatalok a pénzt alkoholra vagy cigire költik. De ha olcsóbb lenne a könyv, talán többen vennének. Lehet, hogy nem lesz sokkal nagyobb bevétel, de ez később változhat, ha majd megint divatos lesz az olvasás.

Üdv.:Boldvaman

Teljesen egyetértek a könyvkiadás helyzetével, az előttem felszólalók véleményével. De nem csak Magyarországon ilyen kilátástalan a helyzet. Könnyen találni ma az interneten olyan könyvkiadókat, akik "szívesen" várják a kéziratokat. Majd közlik, hogy azt ugye nem gondoltad, hogy önköltség nélkül is megjelentetik?? Utána már konkrét számokat is az asztalra tesznek: 3000 Euro. Azok, akik bedőltek az ilyennek, azoknak elment a kedve örökre az írástól is. Tény, elsőkönyvesként talán az egész világon nehéz egy könyvet megjelentetni. A kérdés csak az, hogy egy Jókai, Gárdonyi vagy Mikszáth is hasonlóan "kilincselt"? Mi volt a garancia arra, hogy az Aranyember, Az egri csillagok, A beszélő köntös, stb. eladható-e? Azt hiszem, hogy az írók nem úgy születnek, hogy a homlokukra van írva az, hogy a művüket majd nyolc generáció olvassa vagy kötelező olvasmány lesz az iskolában.
Azon is nevettem, hogy az egyik nagy magyar kiadó egy magyar kortárs író ajánlását is kéri a kéziratod mellé. Könyörgöm, ha nekem van egy híres magyar író ismerősöm és ő ömlengően ajánlja a regényem, akkor az már jó? Az a belépőm?
Ma az egyetlen út valóban a magánkönyvkiadás. Kezdetben még az alacsony példányszámmal is érdemes elindulni azért, hogy az ember megtapasztalja, hogyan fogy a könyve. Magam úgy vagyok, hogy 100.000 Ft-ot még be tudok ruházni a könyvem elindításába, ha kell, megszervezem az értékesítést, odaadom bizományba a nagyobb könyvterjesztőknek és kivárom, hogyan fogy. Közben a saját weboldalamon, internetes portálokon is "reklámozom". Minden jog, döntés a tiéd és minden rizikó is. 100-150 példány veszteségébe még nem halok bele. Ha úgy látom, akkor elajándékozom és a maradék időmben tovább írok. Teljesen fejet hajtok az előtt, aki azt írja, hogy azért írunk, mert boldoggá tesz. Ez így van. Minden nap boldogan fekszem le és boldogan kelek a saját történetemmel, a saját hőseimmel. Nem kell hírnév, nem kell anyagi elismerés, csak az érzés, hogy "elmerülhetek" az általam megálmodott világomba, ez nekem nagyon sokat ad. Van aki a számítógépes játékok rabja, van aki a sportért él és hal. Nekem az írás az egyetlen szenvedélyem és nem hagyom, hogy valaki is tönkre vágja azt. Egyetlen kiadó, lektor vagy nyomda nem tud eltéríteni attól, hogy tovább írjak.
Tehát további jó munkát mindenkinek és fel a fejjel...

Sziasztok, tollforgatók!
Először is: örülök, hogy egy ilyen jó csapat részese lehetek.
Másodszor: hasonló tapasztalatom nekem is van, mint az előttem szólónak. Ilyen szerződést nekem is ajánlottak, de azért sem öntött el a boldogság, mert a regény értékeléséhez semmi olyat nem írtak, amiből arra következtethetnék, hogy akár csak átfutották a regényem. Tipikus közhelyeket pufogtattak, mint amilyen a "műve megmozgatja az olvasó fantáziáját", "színesen ábrázolja az érzelmeket" stb. Érdemes lenne kipróbálni, hogy 600 oldalon keresztül leírjuk a "gyia" szót, majd a végére azt, hogy "makacs a ló" - ahogy a régi vicc szól. De félretéve a humort: a többi kiadó esetében magam is találkoztam a "nem illik a profilunkba" véleménnyel, és ezen kívül mindenfélével, ami szemnek s szájnak ingere. Volt, ami tanácsot meg is fogadtam, volt, amiből nem feltétlenül tudtam tanulni.
A magánkiadást nem "csak" a pénz miatt nem tudom választani, bár az egy lényeges szempont. Maga a marketingtevékenység nem az én profilom. Nincs is annyi ismerősöm, akik megvennék ezt a könyvet. Ugyanis ez egy ifjúsági regény. Tinikről szól, kicsit szomorkás. Volt tanítványaimmal elolvastattam, nekik tetszett. Ez azonban önmagában még semmit sem jelent.
Én is együtt élek a szereplőimmel. 13 éve (!) kezdtem el írni, még általános iskolás koromban. Most a 26 éves koromban írt verzióját tárolom a gépemen... Nívódíjat is nyert annak idején, 15 éves koromban, de az iskolaigazgató, aki akkor agyondicsérte, mára eltűnt. Próbáltam megkeresni 10 év után, eredménytelenül.
Amiket írtok, az alapján már attól is elment a kedvem, hogy továbbra is szórjam a kiadóknak, mint a magot. És a magánkiadással való barátkozás is várat magára... Valahol azt javasolták, keressek támogatót.Ezt azonban nem tudom, hogyan kell elkezdeni, hogyan kell elképzelni.
Van erről valakinek tapasztalata?
Remélem, a gyerekeimnek, ha lesznek, majd tetszeni fog. Addig marad a fiók.
Szeretettel:
Zsuzsi

Kiadási költségek

Sziasztok!

Én fordító irodát és digitális nyomdát üzemeltetek, de a könyvkiadáson ezidáig nem gondolkoztam. Viszont a cikket és a hozzászólásokat olvasva elgondolkoztam a reális piaci lehetőségeken. Mélységesen egyetértek azzal, hogy a kezdő íróknak lehetőséget kellene biztosítani, azonban az sem várható el a kiadóktól, hogy a saját pénzüket kockáztassák egy kétséges üzleti sikerrel kecsegtető írással.

Ezért szerintem járható út lehet egy non-profit szerveződés, amely kezdő és gyakorló írókat, grafikusokat, tördelő-szerkesztőket foglalna magában és az arra méltónak talált könyveket gondozná és menedzselné. A résztvevők díjazása pedig jutalékos formában történne az eladások után. Az újabb kiadásokra szükséges tőke pedig a korábban kiadott könyvekből származó nyereség lehetne.

Mondjuk: FIKSZ - Fiatal Írók és Költők Szövetsége

A borítókra felkerülhet, hogy a FIKSZ ajánlásával, stb. vagyis felépíthető köré valamiféle marketing érték.

Ha láttok benne fantáziát, szívesen összefogom, szervezem az ügyet, ha jelentkeztek.

Felmerült a kérdés a fordításról, na erről tudok pár szót írni, sőt akár Post-ot is, ha szeretnétek.

Szépirodalom esetében általában a fordító fix díj + jogdíjért dolgozik, ami manapság valahol a 0,6 ft / leütés + megegyezés szerinti 2-5% jutalék az eladások után.

Még egy kis infó: Habár nem vagyunk kiadó, de mindenkinek szívesen segítek borítóterv-tördelés-nyomtatás-marketing ügyében. Keressetek nyugodtan, ha erre az oldalra hivatkoztok, mélyen a cikkben szereplő árak alatt fogunk segíteni, profi szinten (pl. repülőgépgyár is az ügyfeleink közé tartozik évek óta)

Jó írást mindenkinek!

Beszéljük ezt meg!

Kedves Can_do_it!

Engem érdekel amiről írtál, mert magam is ilyesmiben gondolkodom. Egyedül viszont nem fogok belevágni, mert 1. mindenhez én sem értek 2. mindent nem lennék képes egymagam megcsinálni, még ha értenék is hozzá. Úgy nem maradna időm írni. Megoldás: társulni kell! :) Itt jelentkezhetsz, ha még nem gondoltad meg magad: kella.gable@gmail.com Köszönöm.

Érdekes gondolat

Én is szívesen belevágnék egy ilyen nagyszerű ötlet megvalósításába.

Jó ötlet!

Nem akarom most untatni a Népet a saját dolgaimmal, hogy én mit kezdenék és akarnék csinálni, de @Can_Do_It ötlete valami hihetetlenül jó.

Egy ilyen ötleten tényleg nem ártana komolyabban elgondolkozni. @Can_Do_It, nagyon remélem, hogy elolvasod ezt a hozzászólást. Ha igen, és ezen az ötleten továbbra is gondolkodsz, vagy ha esetleg már van valami eredmény, szívesen fölvenném Veled a kapcsolatot.

email címem:
barczy [pötty] horvath [kukac] gmail [pötty] com
(a gaz spambotok ellen nem írom be rendesen, bocsánat...)

Kiadási költségek - információ

Szia Can_do_it!
Nagyon szimpatikus az ötleted, látom, hogy több mint egy éve írtad le. Esetleg lett belőle valami azóta?
Engem is érdekelne, különösen a könyvmarketing része, de esetlegesen a többi ajánlat is.
Üdv:
Aandib77

Költségek.

anatole hongrois

Könyvkiadás.

Sacinak igaza van, nem szabad feladni. Ma Magyarországon a könyvkiadás siralmas. Több kötetemet kiadattam. A Lilli kiadó adta ki. Hibásan, és összecsapva. Megjegyeztem, majd feljelentettem de megszüntette a céget és azonnal a bíróság nem találta. Vesztettem több százezer forintot, ( Euróból számolva ) )Majd jött a Novum verlag. Itt is elkezdtem a regényeimet kiadatni. Hatalmas összeget kértek. Nem fizettem ki egyben és ez elég volt arra, hogy felmondjanak. Lenyelték a hatalmas összeget és még ők voltak akik fenyegettek. Tervekre, irodai munkára stb fogták rá a vissza nem fizetést. Ha egyszer nem történt munka, nem volt kiadás akkor mire vonta le? Sok kiadót kerestem meg, iszonyú összegeket kérnek és színvonaltalan, hibásan adják ki a könyveket. Ez a Magyarországi könyvkiadás ma!

Legyen is valami konkrétum...

Diversity Kft. által hamarosan kiírásra kerülő főleg elsőkönyves kortárs írókat megcélzó pályázatához 8-10 személyt keres előolvasónak, pályázat elbírálónak. Aki megfelelő szabadidővel rendelkezik, képesnek érzi magát, hogy pár mondatban véleményezzen egy regényt, az a diversitykft.hu/ebooklevlista/ oldalon teheti meg feliratkozását.

Szia, engem érdekelne egy ilyen vállalkozás. Eredetileg így keveredtem ide, mert ilyesmit kerestem. Igazából én fordításokat vállalnék, szóval a magyar szövegeket "angolítanám". A kiadáshoz is hozzátudok szólni, 4 könyvemet adtam ki magánúton, mind angol-nyelvű. Londonban élek, 3 diplomám van, az egyik a Sheffield-i Egyetemről.

Szia, én egy könyvemet szeretném angolra fordíttatni, illetve utána kiadatni. Írj légyszíves az alliram(kukac) freemail(pont)hu-ra, hogy megbeszélhessük

Hello Crisxiv, nem tudom, mikori a hozzászólásod... Még mindig vállalsz fordításokat? Engem érdekelne, milyen konstrukcióban szoktad vállalni. Akár privát mélben is. Most van kiadás alatt egy regényem (Underground Kiadó, magánkiadás) és elgondolkodtam rajta, hogy jó lenne szélesíteni a piaci lehetőségeket, mert egyrészt azt hallottam, hogy Magyarországon ismeretlen íróként nem nagyon lehet fölé jutni az ezres eladott példányszámnak, másrészt a magánkiadásban elég borsos a könyvek gyártási ára még akkor is, ha én lemondok a saját hasznomról. A könyvem főleg Londonban játszódik, ezért gondoltam arra, talán angol nyelvterületen is teremhetne számára babér. :)

Elérhetőség

Kedves Can_do_it!

Örülnék, ha küldenél egy e-mail elérhetőséget az evilcsek@gmil.com-ra. Szeretném lefordíttatni a könyvemet angolra, és az USA-ban is szeretném kiadatni. A többit, majd e-mailben. Addig is, minden jót.
Köszönettel: csigabiga

Non-profit

Valaki beküldte a kéziratát? Valami tapasztalat? Valami kecsegtető info?

Fiatal Írók Szövetsége!

Tetszik a kezdeményezés. Ha tudok valamiben segíteni, szívesen!

Sziasztok!
Szerintem nagyon jó a nonprofit szerveződés (kiadó) ötlete, én benne lennék.
Több évtizedes újságírói (részben szerkesztői, főszerkesztői) tapasztalattal, valamint három könyvvel a hátam mögött szívesen beszállnék egy ilyen munkába- ha valaki összefogná.

Saját tapasztalat

Még új vagyok, de ehhez a témához már hozzá tudok szólni. Pár éve elkezdtem írni egy regényt. Nem lett túl hosszú, de csak úgy ömlöttek belőlem a mondatok, így egy hónap alatt készen is voltam vele.
Nem tudom, mennyi vártam vele, míg megkerestem egy kiadót. Pár héttel később majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor küldték az e-mailt, hogy kiadják a könyvet. El sem akartam hinni. Aztán a boldogságom nagyon hamar szomorúságba csapott át. Küldték a tájékoztatót postai úton. Elolvastam, és csalódott voltam. Vannak kiadók, akik ha jónak találják valaki írását, akkor kiadják, anélkül, h annak a valakinek fizetni kellene érte. Ezek viszont 700.000.- (hétszázezer) forintot kértek volna kiadási hozzájárulás címen. Majdnem dobtam egy hátast. Tanács a családtagoktól. Válasz: bele ne menjek, mert átverés, stb.
Megírtam nekik, hogy nem tudom vállalni a feltételeket. Visszaírták, hogy kevesebb példányszámban is kiadhatják, akkor meg már nem tudom, mennyi lett volna, de az sem kevés pénz volt. Talán 400ezer. Nem emlékszem már rá.
Szomorú voltam, és csalódott.
Egy rajongói oldalon évekkel korábban megismertem egy korombeli lányt. Tavaly az egyik közösségi portálon körüzit küldött, hogy tök boldog, mert kiadják a könyvét. Más sem kellett, írtam neki: melyik kiadó, mennyit kell fizetni, stb. A válasz: nem ugyanaz, amelyiknek én írtam (nevet nem írok, ez nem a reklám helye). És semmit nem kell fizetnie, mert rögtön írták neki vissza (kb 3 órával a kézirat elküldése után), hogy nagyon tetszik nekik, és kiadják. Tavaly év végén jelent meg a könyv. Azt nem tudom, mennyit kap, mert csak futó ismerősök vagyunk, és nem is beszéltünk hónapok óta, de a blogján olvastam, hogy készül a 2. könyve, talán még idén megjelenik az is. A kritikák nem túl jók, amiket olvastam róla, én magam sem vettem meg a könyvet, de ízlések és pofonok.
Szóval ha végre befejezem a regényem, akkor ugyanannak a kiadónak fogom elküldeni a kéziratot, meglátjuk, mit válaszolnak.

Ha szépen megkérlek,elmondod,hogy melyik az a bizonyos könyvkiadó?Nagyon fontos lenne számomra.

Meg tudnád mondani a kiadó nevét? Előre is köszönöm.

Kedves Moira!
Ne érts félre, nem kételkedek a szavadban, de a
"(kb 3 órával a kézirat elküldése után), hogy nagyon tetszik nekik, és kiadják. "
szöveg nekem nagyon gyanús.
Lehet, hogy szégyellte a lány, hogy fizetnie kell, és csak azért mondta.
Ilyen brutális és gyors kiadó érdeklődést nem tudok elhinni, akkor sem, ha valóban szenzációs a regény.

Mindazonáltal, miért ez a titkolózás a könyvkiadók nevével? Már az is nagy dolog, ha egy kiadó egyáltalán elolvassa a kéziratot, és annak ismeretében dönt. Legalább a korrekt kiadókat meg kellene nevezni. Megérdemlik ők is, mi is.
Üdv. pipec

Én csak azt írtam le, amit tapasztaltam, amit írtak nekem, amit olvastam. Ő tudja, hogy mi igaz belőle és mi nem. De nem tartom lehetetlennek. Amúgy a Könyvmolyképzőről beszéltem. De mivel ez reklámozásnak számít, nem szeretném, ha kitiltanának innen. Azoknak meg, akik pénzt kérnek a kiadásért, ne dőljetek be, keressetek másik kiadót.

Kedves Írók és Olvasók!

Azt látom, hogy a jogdíjakkal csínnyán bánnak a kiadók, de hogyan kell adózni a megkeresett összeg után? Én, ha a regényem elkészül, és hajlandó kiadni az egyik kiadó, akkor az eladott példányok után kérnék jutalékot. Ekkor milyen adó- és járulékfizetési kötelezettségeim lennének? Adószámos magánszemélynek kell lennem ehhez? És a kiadónak mit kell fizetnie? Tudtok erről nekem egy kis gyorstalpalót tartani? :)

A válaszotokat előre is köszönöm!

Azael!

Jelenleg a bruttó szerzői jogdíj után a kiadó befizet 27%-ot, te pedig a következő jövedelemadót: 90%*bruttó díj*16%. A 90% azt jelenti, hogy a NAV a szerzői jogdíj 90%-át tekinti jövedelemnek, a 16% pedig az SZJA kulcs.

Amint itt a hozzászólásokat olvasom, eléggé kacifántos egy könyvet manapság kiadni. Azonban egy sor, amit olvastam felkeltette az érdeklődésemet, elég tömör megfogalmazás, pedig én erről szeretnék többet megtudni. Amennyiben van valakinek a következőről információja, azt nagyon szívesen venném.

"De még a befektetést is megspórolhatjuk, ha előrendelést adunk a könyvre, és nagyon sokat dolgozunk."

köszönettel, uliczky33

Sziasztok!
Sok mindenben kerültem képbe a hazai lehetőségekkel kapcsolatban és nem látom túl rózsásnak a helyzetet. Ennek ellenére meg akarom írni a regényemet, mert ki akar jönni belőlem!
Tudtok-e valamit a külföldi kiadás lehetőségeiről, külföldön nem lehetne-e jobban keresni vele?

Megbízhatók a hazai kiadók?

Sziasztok!
Van egy nagyon jó regény ötletem.
Mondjuk megírom és készen van a kézirat.
Hogyan tovább? Bekopogok az egyik kiadóhoz leteszem az asztalra, elolvassák és vagy kell, vagy nem?
Mi a biztosíték, hogy nem lopják el a kéziratot? Átveszik hivatalosan, vagy hogy van ez?

anatole hongrois

Permalink
új
Könyvkiadás.

Sacinak igaza van, nem szabad feladni. Ma Magyarországon a könyvkiadás siralmas. Több kötetemet kiadattam. A Lilli kiadó adta ki. Hibásan, és összecsapva. Megjegyeztem, majd feljelentettem de megszüntette a céget és azonnal a bíróság nem találta. Vesztettem több százezer forintot, ( Euróból számolva ) )Majd jött a Novum verlag. Itt is elkezdtem a regényeimet kiadatni. Hatalmas összeget kértek. Nem fizettem ki egyben és ez elég volt arra, hogy felmondjanak. Lenyelték a hatalmas összeget és még ők voltak akik fenyegettek. Tervekre, irodai munkára stb fogták rá a vissza nem fizetést. Ha egyszer nem történt munka, nem volt kiadás akkor mire vonta le? Sok kiadót kerestem meg, iszonyú összegeket kérnek és színvonaltalan, hibásan adják ki a könyveket. Ez a Magyarországi könyvkiadás ma!

könyvírás