A világ legnagyobb könyvkiadói

Még 2000-ben, röviddel az első regényem megjelenése után, a kiadóm elindult, hogy feltérképezze az Egyesült Államok kiadói rendszerét. A munka 2001-ig eltartott, de végre betekintést nyerhettünk a világ legnagyobb és legsikeresebb könyvkiadóinak működésébe. A kutatás a következő adatokat hozta felszínre:

Az Egyesült Államokban mintegy 10,6 millióan próbálkoznak regényírással.

A próbálkozók 1 százaléka sem jut el odáig életében, hogy kiadják egyetlen regényét.

Ennek az alig 1 százaléknak körülbelül az 1 százaléka lesz sikeres író.

A legnagyobb könyvkiadókhoz évente több ezer kéziratot küldenek be.

A legnagyobb kiadók saját osztályt tartanak fenn a beérkező kéziratok kezelésére.

A beérkező kéziratoknak 5 szűrőn kell átjutniuk. Ebből négy szakmai, az utolsó marketing.

Az első szűrőn csak a kézirat első oldalát olvassák el. Ha nem megfelelő nyelvtanilag, ha zavaros a szöveg, akkor félredobják.

A második szűrőn az első tíz oldalt olvassák el. Ha nem találják meg benne az elvárt szerkezeti elemeket (a hangulat megalapozását és a drámai alaphelyzet felállítását), félredobják.

A harmadik szűrőn elolvassák a kézirat mintegy 50 százalékát. Ha nem találják meg benne a sodró lendületű dramaturgiai szerkezetet, ha nem egyértelmű, hogy ki a főhős, ha nem élők a szereplők, és ha nem egységes a stílus, félredobják.

A negyedik szűrőn elolvassák az egész kéziratot. Ha jó a sztori és jól van megírva, javasolják kiadásra.

Az ötödik szűrő a marketing. Itt azt vizsgálják meg, hogy miképpen lehetne sikeressé tenni a könyvet, hozzá lehet-e „igazítani” valamilyen aktuális eseményhez vagy közhangulathoz.

Magyarországon egy átlag könyvkiadói szerződés 1-2 oldalt tesz ki. Egy nagy könyvkiadó szerződése sok esetben 60 oldalas, vagy még terjedelmesebb. Minél nagyobb a remélt siker, annál nagyobb a marketing-befektetés, és így az író felé támasztott elvárások is egyre komolyabbak. Ha egy könyvből százezres vagy milliós példányszámot néznek ki, még azt is megszabhatják, hogy például az író lerészegedhet-e vagy sem. A szerződés pontjainak megszegése súlyos pénzbírsággal járhat.

Egy könyvet nem lehet felépíteni az író felépítése nélkül. Kidolgozzák az író image-ét, arculatát, ami passzol a regényhez, és ami elfogadható lesz a kiválasztott célközönség számára. Ha az író image-ének része, hogy antialkoholista, és mégis lerészegedik, akkor ez anyagi veszteséget okozhat a kiadónak, amit igyekszik áthárítani az íróra, hiszen ő okozta.

Az írók többsége nem jut túl az első és a második szakmai szűrőn, ami azt mutatja, hogy a legtöbb író fájdalmasan amatőr.

A regény világában tényleg megtörténhet, hogy valaki egyszer csak az egekbe ugrik, hirtelen sikeres és gazdag lesz. Éppen ezért a verseny gyilkos. De csak a középszerűség szintjén az.

A legtöbb regényért a nagy kiadók (és a filmstúdiók) 1.000, azaz egyezer amerikai dollárt fizetnek. Ennek az összegnek a fejében a kézirat örökre a kiadó (vagy stúdió) tulajdonába kerül. Ezeket a könyveket nem szokták kiadni vagy megfilmesíteni. Ötletbörzékhez használják őket.

A legnagyobb összeg, amit ismeretlen író első regényéért kifizettek, 5.000.000, azaz ötmillió dollár volt. Ez 1995-ben történt. Az író David Baldacci, a regény pedig az Absolute Power. A regényből film is készült, Clint Eastwood főszereplésével. Magyarországon Államérdek címen mutatták be a mozik.

Hozzászólások

Érdekes.

Azért ezek a szűrők kemények... Nem jó dolog, ha egy könyvet az első oldala után ítélnek el, igazából, szerintem nem is lehet... Egy regény nem nyílik meg az első lapon, van aki csak szimplán 2-3 oldalon keresztül üldögél a zöld fűben dalolászva, nah ilyenkor kész, el is dobják? Mert nincs meg a drámai alaphelyzet? Hm... hm....

Szűrő?

Az első szűrő csak az, hogy nyelvtanilag, szóhasználatban, stílusban rendben van-e, nem? Vagy én értettem valamit félre? A kiadók is tudják, hogy az első oldalon épp csak felütöd a cselekményt. De ha nem tudsz írni, az már az első pár mondatból kiderül. Ha ezen átjut (és aki ezen nem jut át, az nem is író), az már "kap" tíz oldalnyi lehetőséget. Azért az első tíz oldalon már mégiscsak bekaphatják a horgot az olvasók, nem? Ugyanazt kell érezniük a kiadó "előolvasóinak" is - az "igazi" olvasók sem fogják megvenni a könyvesboltban, ha az első tíz oldalba belelapozva nem tetszik nekik a könyv.

Értem. Bevallom neked, én könyvvásárlásnál még sosem olvasgattam az első 10 oldalt egy könyv esetén sem. Általában tudom mit veszek és nem beleolvasás alapján döntök. De végül is ezzel egyet értek, hogy az első oldalról lejön, ha valaki abszolút nem tud írni. De a 10 oldal esetén sem hoznék elhamarkodott ítéleteket valami felett. :) Ki tudja mennyi érték lett így félredobva külföldön.

meglepő

Azért azt sem szabad elfelejteni h külföldön nagyon erős ügynökségek vannak...ott pl nem is kiadót kell találni hanem egy jó ügynököt aki képvisel...Magyarorszáon nem is hallottak még könyv ügynökről...itt mindent a szerző intéz v nem intéz...Azon töprengek h ilyen silány körülmények,kilátások,remények mellett is mennyien szeretnének írni...szinte hihetetlen és valahol érthetetlen is...egy ismertebb kiadó kiírt nemrég egy pályázatot (már lejárt a határidő) csak a neten, a honlapjukon tették közé...és nagyon sokan jelentkeztek...meglepő v nem?

mennyire elitélnek egy regenyt mikor nem is ismerik

hát ha ennyire szemetek igy veszik el a legtöbb ember kedvét meg az élettöl is de nem szabad elkedvetlenedni ujra kell kezdeni az egeszet es egy kis akarattal megjobbat kell irni

Szűrők...

Én azt gondolom - immáron a harmadik regényem befejező fejezetét írva - hogy hazánkban iszonyatos nagy probléma van a kiadókkal. Mert nem "mernek". Persze, tudom. Tanult szakmám szerint közgazdász volnék, ismerősen cseng számomra a megtérülési mutató, a kockázat és még annyi minden. Tehát értem. DE! Miért is nem kap lehetőséget az ember fia/lánya? Mert csak. Tudom, vannak a digitális nyomdák, kiadók. Igen, ez lehet az út. Mert mi van a kiadókkal? Nem, nem utasítanak már vissza. Csak a hozzájárulást kell kiköhögni, és már meg is jelentél. Apróbb buktatók, szépséghibák vannak. Mondjuk számomra a legfájóbb az, hogy nem szólhatnék bele a fogyasztói árba. Saját példám: közel 450 oldalas kalandregény. Egyetlen színes illusztrációja a borítója. Mindezt két évvel ezelőtt 5000 magyar királyi forintért tették volna ki a könyvesboltok polcaira. Sírva kérdezem: ki az ma Magyarországon, aki az ismeretlen, elsőkönyves szerző könyvét ennyiért megvenné? Megmondom: senki. Még tán az író sem... És akkor ilyen fogyasztói ár mellett kellene példányszám-fogyásban reménykedni, amely visszahozná esetleg a befektetést??? És a kiadó munkatársa csodálkozott, méghozzá erősen, hogy ezt a remek lehetőséget kihagytam. Ó, igen. "Tömegkönyvet" írtam, mit is várhatnék? Tudom, igen utópisztikus elképzeléseim vannak, mert egy aláírható, nem mindenkit levenni szándékozó szerződést szeretnék látni. De "normál" kiadótól ilyenhez még nem volt szerencsém. És szerintem is a magánkiadás a járható út...

szűrők

Nem csodálkozom, hogy Amerikában már komolyan kiépült a kiadói ipar. Én ezeket a szűrőket egyáltalán nem tartom keménynek. Egy tehetséges ember, könnyedén teljesíti őket.

(Bár sok példát lehetne hozni, hogy kiváló könyveket nem adtak ki évekig, majd amikor mégis, világsiker lett belőle. Ez azért van, mert nincs olyan ember a földön, aki megmondhatná előre, hogy valami siker lesz vagy nem.)

De Magyarországon a fő probléma, hogy túl kicsi az ország. Egyszerűen kevés a fizetőképes olvasó.

Sziasztok!
Mindaz rendben van, hogy már az elején lejön valaki hozzáértőnek egy könyvkiadónál, hogy nem tudsz írni, no, de Te honnan fogod tudni, hogy az első vagy a 10. oldal után esetleg 50% után szórtak ki. Gondolom arról nem tájékoztatnak,hogy mikor bukott el a könyved...Egyszerűen csak jön egy sajnálom levél vagy valami. Egy írónak kudarc, akárhonnan nézzük és bennem ezek után ott lenne a kérdőjel, hogy melyik résznél selejteztek ki? Mennyire vagyok rossz? Első oldalnyira vagy 50%-osan????

könyvírás