Szerezz be egy házisárkányt! | regényírás - könyvírás

Szerezz be egy házisárkányt!

Szerezz be egy házisárkányt!

A kezdő regényírók egyik leggyakoribb hétköznapi problémája, hogy hogyan szakítsanak rendszeresen időt az írásra – majd ha ezt valahogy megoldották, ott a másik: miként kerüljenek ihletett állapotba.

Erről mindig egy régi kabarészerzőnek, olyan klasszikus jelenetek, mint a Pomócsi marad, megalkotójának, Királyhegyi Pálnak a sztorija jut eszembe. Egyszer egy fiatal riporternő megkérdezte az akkor már élő legendának számító írót:

– Mester, mi a titka? Hogy jön önnél az ihlet?

– Nézze, aranyom! Ami az amatőrnek az ihlet, az a profinak az előleg.

Mikor gyerekfejjel először hallottam ezt a riportot, egy kissé cinikusnak tartottam. Eltelt jó pár év, egy ideje már írásból és történetmesélésből élek, és nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az öregnek száz százalékig igaza volt.

A halogatás

Volt már úgy, hogy valamit nem akaródzott megtenni, ezért húztad, halasztottad, majd hirtelen úgy adódott, hogy már nem lehetett tovább vacakolnod, és szinte az egyik pillanatról a másikra megoldottad?

Én például a takarítással vagyok így: határozottan jót tesznek a lakásom állapotának a vendégek, valahogy felragyognak tőle a bútorok, bársonyossá válik a hatásukra a szőnyeg, helyükre kerülnek az apró részletek. Csodálatos... Hát igen, akár csodálatos is lehetne, de a sebtében előkapott portörlő és porszívó nélkül égne a pofám a barátaim előtt, úgyhogy ilyenkor megy a szélvészgyors sika-mika.

Az előleg

Az előleg valami ilyesmi. Ez több, mint a határidőből való kicsúszás. Ha csak arról lenne szó, azzal legfeljebb buknád a melót és a megrendelőt. Viszont ha már felvetted, és természetesen(!) elköltötted az előleget, akkor vagy megcsinálod a melót, vagy perkálhatod vissza a megrendelőnek.

– Na, azt már nem! Akkor inkább leírok valami szart. Nem érdekel, csak legyen meg!

És ahogy elkezdesz dolgozni rajta, újra előjön belőled az a játékos éned, ami miatt annak idején úgy döntöttél, hogy író szeretnél lenni. Az egyik apró ötlet hozza a másikat, kezd élettel megtelni a dolog, míg végül azon nem kapod magad, hogy összeáll az anyag. Sőt mi több, valami csodával határos módon már a határidő betartása se tűnik lehetetlennek...

Hogy van ez?

Álszent vagy önámító az, aki azt állítja, hogy nincs benne legalább egy egészen kicsi kisördög, egy aprócska rossz én, amelyik időnként eltereli a helyes útról, amelyik azt mondja, hogy „Ráérsz még befejezni a mosogatást, előbb szívj el egy cigit!”, vagy: „Nem mindegy, hogy mikor hívom fel? Különben is már késő van, nem akarom ilyenkor zavarni.”... stb.

A kézzelfogható, viszonylag mechanikus akciók útjában álló kisördögeinket kézzel valóban megfogható módon le is lehet győzni: bármennyire is nem akaródzik, előbb-utóbb csak a kezedbe veszed azt a porszívót, telefont, locsolóslagot, stb.-t – és amikor már csinálod, akkor kiderül, hogy nincs is ezzel ekkora baj, még élvezed is, hogy haladsz, majd jóleső érzéssel tölt el, hogy megcsináltad.

Nagyjából így van ez az írással is, azzal a különbséggel, hogy mikor ráveszed magad, hogy odaülj a klaviatúra elé, nem mindig jönnek maguktól a mondatok. Küszködsz egy picit, belefutsz a legapróbb problémába, gyorsan utánanézel a neten, ott valahogy észrevétlenül elterelődsz egy másik honlapra, mígnem azon kapod magad, hogy elment az írásra fordítható időd fele. Ekkor keményen elkezdesz írni, ám az első körmondatnál eszedbe jut, hogy nem hívtad fel az anyádat, pedig határozottan megígérted neki...

Érted, miért király hajtóerő a Királyhegyi-féle előleg?

Fizika

Ott a szándékod, hogy írj, és ott a kisördög szándéka, hogy ne írj. Tisza fizika: erő-ellenerő. A karod ereje, hogy felemelj egy kávéscsészét, és a gravitáció által kifejtett ellenerő. A kávéscsészénél ez nem nagy, ezért felemeled, egy mozsárágyúnál egy kicsit nagyobb, ezért azt nem bírod megmozdítani.

Mikor alkotsz és beindulnak az ötleteid, az folyamatosan növeli az erőd, amihez képest a kisördög egyre gyengébbé válik, annyira, hogy végül nullához kezd közelíteni a hatása.

A Királyhegyi-féle előleg itt az a kis plusz kakaó, az a plusz erő, ami addig kell, míg beindulnak ezek az alkotóerőt felszabadító rakéták.

– Oké, oké, de pont az a baj, hogy én még nem vagyok profi! Nemhogy előleget nem kapok, de még egy nyamvadt megrendelést se. Akkor most hogy törjek ki ebből a 22-es csapdájából?

– Kreatívan... (hatásszünet)... :-)

Találj ki valami kényszerítő erőt!

Sok sikeres író mögött ott állt a céltudatos felesége. Jókainé Laborfalvi Róza, például néha bement Jókai Mór dolgozószobájába, és miközben forró kávét szervírozott a férjének, kedvesen megkérdezte tőle, hogy melyik regényéhez gyűjt épp anyagot abból a vicclapból, amelyiket már vagy negyedszer olvass át írás helyett. Az egyik író barátom felesége, ha meghallja, hogy a férje a videójátékot nyüstöli munka helyett, akkor mosolyogva közli vele: örül, hogy az már kész van az aznapra tervezett oldalszámával, ezért lesz ideje neki a házimunkában. Ilyenkor ennek a barátomnak iszonyú jó ötletei támadnak, és azonnal égni kezd a keze alatt a billentyűzet.

Én például a napi penzumom (kiszabott feladatom – a szerk.) végrehajtásához kötöm, hogy megnézhetem-e aznap a soron következő epizódot a The Walking Dead sorozatból. Ez kiváló választásnak bizonyult, mert iszonyú jó cliffhanger-ei vannak, következésképpen megszakadok, hogy minél hamarabb láthassam a következő részt.

Mindenki megtalálhatja a maga személyre szabott, kedvesen mosolygó – vagy ha az igény úgy diktálja: tüzet okádó – „házisárkányát”. Ami vagy aki képes lehet kipréselni, kiénekelni, kimosolyogni, kihízelegni, kimindegymitcsinálni belőle a melót.

 

A te „házisárkányod” milyen? Neked milyenre lenne szükséged?

Hozzászólások

Hát igen. Ez ismét betalált. Bemutatkozok: én vagyok a halogatás királynője. Az egyetemen a tanulást, az utolsó pillanatig halogattam. Utolsó éjjel, pedig, nem aludtam az idegesség és a kapkodás miatt. Vizsgára mindig holtfáradtan estem be. Aztán ha végül mégis átmentem, akkor azt mondtam: Ha tanultam volna, akár ösztöndíjas is lehetnék. Persze soha nem lettem ösztöndíjas, mert nem mertem tesztelni az elméletet. :)
De vissza az alkotáshoz, ami az én esetemben írás és festés. Ha hosszabb ideig nem alkotok, akkor ideges leszek. Mégsem leszek ettől motivált. Hogy Ákos példájával jöjjek: Pont úgy mintha jó ideig nem látogatna meg senki, és a vendéghiány miatt, rendetlenségben élnék már hosszú ideje. Viszont minél több ideig halogatom annál nehezebb nekifogni, és rendet rakni. Ennek ellenére az idegesség mégsem motivál cselekvésre, csak figyelemelterelésre, pl. hogy behunyjam a szemem. Legalábbis addig, amíg a vendégek miatt végül mégis rászánom magam.
Szóval: Még nem találtam meg a Múzsámat, vagy Sárkányomat, de keresem. :)

Ez érdekesnek tűnik:-)
Valahonnan ismerős nekem is. Igaz, minél többet halogatom, annál nehezebben rázódok megint bele. Az egyedüllét, nekem előnyt jelent, néha, jól esik, kicsit magamba merülni. Ha neki állok, meg nem akarom abba hagyni az írást. Sokszor, ha végzem a dolgom, beugranak képek és előttem vannak, mintha egy filmet néznék. Másko9r csak írogatok és nem látom, mit írok le. Ritkán szokott lenni, mert félbe hagyomk és végzem a dolgom tovább. Egy idő után, jön a film és leírom csupán:-) Miért írtam le? Nem tudom, most jöttem még és a helyi szokásokba, még nem rázódtam bele. Érdekel mások véleménye és lehet, néha kicsit, provokálok is hozzá:-)) Sárkányok? Lehet, ez is álom csupán? Pedig, jól jönne néha, nem csupán az íráshoz:-)

Céloz, Rátart, Lő és Talál.
Bennem is régóta fodrozódik, örvénylik, támad, majd lecsendesül az óceán vize. Jahm, nem; az csak az agyvizem.
Eme csodás -és valószínűleg dohos és esővizes- dióban valóban régóta szövi hálóját egy történet. Egy személy ott, egy személy itt, egy történet ott, egy történet itt. De nekem sem áll össze, hogy mit hova tegyek, jó lesz-e egyáltalán.. Nem tudom, hogy így neki feküdjek-e nyüstölni a billentyűzetet, ha igen, akkor hogyan, miként, milyen leírásokkal. Ráadásul folyamatosan változnak az ötleteim; ezt inkább ne, helyette jobb lesz az, ááh, de inkább így.. Mire eldöntöm, hogy hogyan folyjon a történet, elfelejtem az elejét. Igen, valószínűleg egyszerűbb lenne legalább jegyzetelni, de sajnálatos módon, pont betelt, kifogyott, telerajzolódott a jegyzetfüzetecském, szóval most Stop van. Szeretném összeszedni a gondolataimat a storyval kapcsolatban, de ez elég nehéz.
Tudtok nekem tanácsokat adni ezekkel kapcsolatban?
Előre is köszönöm, sok-sok pusza.

UI.: Mi/Ki legyen a házisárkányom? Lehet veszek egy vekkert, beállítom minden nap, majd amikor kerreg, leteszem a lantot - khm.. a tip-top körmeimet a klaviatúráról-, majd elemzem a művemet. Áhh, ennyi voltam, a sok sületlenségemmel.
Pusza. Klau

Csináld meg az ezen a honlapon lévő gyakorlatokat (sorban a "Hajtsd a fejed a víz alá"-tól a később íródottokig"), és figyeld meg, hogy egy pár fokkal máris könnyebb lesz... és/vagy gyere el holnap az ingyenes workshopra.

Köszönöm, hogy válaszoltál. Egyenlőre az e-mail tanfolyamot folytatom, elemezgetem, építem magamba, aztán szeretnék foglalkozni a gyakorlatokkal. Egy ébredős-reggeles részt írtam is, alább bemásolom. Szívesen elmennék a workshopra, de vidéki vagyok, nehézkes lenne felutaznom, de köszönöm szépen. :)
Íme:

"A kora reggeli nap fénye gyengéden simogatta, melengette a lány félig betakart testét buja ruhába öltöztetve őt. A csípőjéig lecsúszott lepedőn kívül semmi más nem takarta el formás idomait. A férfi sosem gondolta, hogy ilyen csodálattal, imádattal megtelt szívvel és lélekkel tekint majd bárkire is. Ahogy vissza emlékezett a Szépséggel való megismerkedésére nagyot sóhajtott. Az eddig, a lány arcára fekvő szempillák megrebbentek; ébredezett. Megérezte a frissen főtt kávé és a levendula megnyugtató illatának keverékét, a férfi illatát, mely minden pillanatban felborzolta érzékeit és érzelmeit. Ahogy kényes nyújtózkodásba kezdett, testén minden egyes izom megrándult, ellazult, a lepedő pedig immár teljesen lecsúszott róla. A férfi tudta, hogyan ébressze fel a lány testét-lelkét; mely ismét az övé lett."

UI.: kritikákat, véleményeket szívesen fogadok. ;)

Szia!
Még most "kóstolgatom" az írás rejtelmeit, így mint olvasó reagálok az írásodra.
Alapjában véve tetszik.
Ami nagyon megragadt bennem, az az illatok kombinációjának érzékeltetése - szinte éreztem, ahogyan olvastam. Nos, ez az a mondat, ami annyira ott van, hogy megmarad bennem nagyon sokáig.
Köszönöm az élményt!

Légyszi, írja meg valaki, hogy volt workshopon. Csak egy rövid icipici beszámolócskát bár, légyszi! Ígérem mosolyogni fogok, ha kapok :)

Szia, én voltam, és írtam is róla (remélem, link mehet):
http://krisznadasi.tumblr.com/

Köszi:)

Sziasztok!

Ahogy látom zajlik az élet itt is.

Kaklaunak írnám, hogy jó ez a reggeli felébredés, de érdekes, hogy ez soha nem változik az idők kezdete óta, hogy a bujaságról, szerelemről, pénzről, és háborúról írunk.
Persze mindenki más-más formában, időzónában, s stílusban.

Maszat-nak pedig, hogy akkor kezet is foghatunk, mert hiába az évek, én is mindig a végére hagyom a dolgokat, halogatni szoktam. Bár lehet, hogy ez azért is van, mert édesanyám mindig azt mondta, hogy nem szakíthatod meg magad, Te anya vagy, feleség (elváltam azóta), kenyérkereső, s háziasszony, és ...Szóval minden egyszerre. Akkor mikor is írtam voltna?

Eljött az idő, amikor a gyerekeim felnőttek, és itt állok, illetve ülök a gép előtt, vagy csak mást csinálok vele...
Blogolok...:)
S ott porosodnak az eddig meggépelt dolgaim..
Mert MINDIG jön valami, valaki, aki eltérít...
Ja és én hagyom is magamat..
Amúgy pedig ha nem jön az a bizonyos ihlet, akkor megette a fene. Most pillanatnyilag "feldolgozás" alatt vagyok, és majd meglátjuk mi is sül ki ebből. Remélem nem csak hal...

Nekem van egy saját bejáratott "házisárkányom" s az én ÖnMagam vagyok.
Na majd legyőzzöm, rajta vagyok.

Azért a halogatás királynője címért versenybe szállnék! :) Mikor érettségire készültem, három tantárgyból kötelező volt kidolgozó a tételeket, történelemből, irodalomból és magyar nyelvből. Ezek megvoltak. Ezeken kívül volt még francia, latin, informatika, és hittan a választott tárgyaim. Azokat dolgoztam ki, amik érdekeltek, mert tudtam, hogy azokat könnyen megjegyzem. A többi, majd ráér! A memoritereket is latin nyelvből érettségi előtte éjjelen tanultam meg, meg a buszon, hulla fáradtan. Gyakorlatilag egy "nemár" tételt sem dolgoztam ki... Mégis hármasnál rosszabbat nem kaptam érettségin. Most ott tartok, hogy két évvel ezelőtt egy szorult élethelyzetemben kitaláltam egy regényt. Úgy működött, hogy kreáltam magamnak egy pasit, akibe az akkori marha helyett "szerelmes lehettem". Elképzeltem dolgokat, aztán rájöttem, hogy hé, ebből tök jó kis sztori sülhet ki! Aha, azóta írom... Több, mint egy évig tartott eljutnom a második fejezetről a harmadikig. Két hónapja újra kezdtem az írást, de van, hogy egy hétig hozzá sem nyúlok, aztán egyszer csak egészen addig nyomom a laptopot, amíg már majdnem elkések melóból is. Nálam így megy az írás. Most van vagy öt történetem, amik mind fel vannak vázolva, elkezdtem Őket, amikor valamelyikkel nem haladtam, és most várják a sorukat.
Szóval, azzal a halogatással tudom, mi a pálya. Én nem értek egyet azzal, hogy kényszeríteni kell az írást. Nekem az utóbbi időben az vált be, hogy minden ember mögé, akivel találkozom, elképzelek egy háttérsztorit, egy jellemrajzot, de tényleg bárkire, és ezt be tudom építeni úgy a történetembe, hogy előre vigye a cselekményt. Nem is tudom már melyik kommentben olvastam, hogy mindenhol írt már az illető, múzeumi ücsörgőn, szalvétára, stb, de én is ilyen vagyok. A gyárban például két termék között lot-os papírra írok, egy kis cetlire, amit aztán zsebre dugok, és mielőtt hazamegyek, beteszem a táskámba, onnan az ötletes füzetembe megy, és amikor azt előveszem pl. egy lakás alaprajzáért, akkor beépítem azokat is. Most már ott tartok, hogy vettem magamnak egy tabletet, hogy buszon is tudjak írni, mert persze, hogy mindig ott jönnek a legjobb gondolatok, ahol nincs mire leírni. Szóval szerintem fejben dől el, hogy mikor vagy készen arra, hogy tényleg megírd azt a regényt!

könyvírás