Hogyan jutsz el az ötlettől a történetvázlatig? | regényírás - könyvírás

Hogyan jutsz el az ötlettől a történetvázlatig?

Hogyan jutsz el az ötlettől a történetvázlatig?

Teljesen természetes, hogy az, aki még nem írt meg hatszázötvenhét nagyregényt, amikor szembetalálkozik egy hosszú történet megírásának nem kis kihívást jelentő feladatával, kissé elbizonytalanodik. Ilyenkor erőt vehet magán, és egyfajta „egy életem, egy halálom” attitűddel, leszegett fejjel, vagy magára erőltetett optimizmussal belevághat a történetbe. A többség ez után elakad. Akivel nem ez történik, az is csak azért tud átevickélni a túlpartra, mert szerencséje volt.

Vegyük úgy, hogy nem volt szerencséd!

A másik lehetőség az, hogy vázlatot írsz a történethez, és azt sorvezetőként használva, annak mentén haladhatsz a regény megírásakor. Ez azért már többeknek működött, úgyhogy érdemes lehet kipróbálni.

Szóval, joggal merülhet fel a kérdés:

Hogyan álljunk neki egy több száz oldalas, úgynevezett hosszú történet vázlata megírásának?

Először is azt kell tisztázni, mi is egy történet, és ehhez képest, mi a hosszú történet.

Történet:
egy teljes esemény elmesélve.
Esemény:
egy olyan változást eredményező akció, aminek van egy kiindulópontja, amiből fakad az a bizonyos változás, és van egy végpontja, egy eredménye.

Szóval, a történetnek van eleje, közepe, vége. Hogy, mi is lehet egy történet eleje, az logikusan kikövetkeztethető. Hogy úgy nagyjából mit takarhat a „történet vége” kifejezés, az is alapból érthető a legtöbb ember számára. De hogy mi van a közepével, ami ráadásul a leghosszabb történeti egység, az már egy kicsit problémásabb kérdés.

Azt kell megérteni, hogy nincs olyan, hogy hosszú történet. Csak olyan van, hogy sok kicsi, egymásból következő, rövid kis eseményláncolat, melyek gyakran olyan logikusan következnek egymásból, hogy egy hosszabb történetként tekintünk rájuk.

Az egyik kis eseményből következik a másik. Ami az egyik esemény vége, az a másik kiindulópontja, kiváltója lesz.

Igazság szerint, ha nagyon akkurátus vagy, akkor még egy igen rövid, pár oldal hosszúságú történetet is fel tudsz darabolni nem kevés mikró „történetféleségre”.

Persze, idáig nem feltétlenül kell elmenned. Neked csak arra van szükséged, hogy pont akkora egységekre legyen felosztva a még meg nem született regényed, amekkorákat már könnyedén át tudsz látni.

Ha egy ilyen, megfelelő méretűre darabolt egységnek van kiindulópontja, és van végpontja, akkor az már átlátható nagyságrendű történet, amit már képes vagy „egy ültő helyedben” leírni.

Úgy érdemes elképzelni ezeket a kiinduló és végpontokat, mint az útjelző táblákat az autópályán.

A történeti vázlat meg olyan, mint amikor a Google Map-ben elolvasol egy útvonaltervezést: Indulj el gyalog 500 métert, szállj fel a 70-es trolira, menj vele három megállót, sétálj 120 métert, majd szállj fel a 74-es trolira, utazz négy megállót, szállj le az „Erzsébet körút” nevű megállónál, sétálj 70 métert, szállj fel a 4-6-os villamosra, menj 3 megállót, majd szállj le, sétálj 100 métert, és ott vagy a végcélodnál, a Hollán Ernő utcában lévő Duna mozinál.

Ennek a hasonlatnak az átszállási pontjai lesznek a történeted vázlatának a fordulópontjai. Kisebb, vagy nagyobb mértékben ezek olyan pillanatai kell, hogy legyenek a sztoridnak, amikor valami olyasmi történik, ami megváltoztatja a történet menetét. Előbb legyenek meg a fordulópontjaid, aztán töltsd ki a közöttük levő űrt.

Most már csak az a kérdés, hogyan alkossuk meg ezeket a fordulópontokat.

  1. Először a teljes sztorid kiindulópontját és végpontját kell meghatároznod.
  2. Ha ezzel megvagy, akkor egy nagy fordulatot kell kitalálnod a történet közepére, és máris van két egységed.
  3. Ezt a két egységet további két-két egységre tudod bontani, és így tovább, amíg akkora egységeket nem kapsz a maguk kis elejével és végével, melyek közé...
  4. … már könnyedén oda tudod írni a két pontot összekötő eseményeket.

Így egy tömör, összefoglaló leírást kapsz a majdani regényről, amit aztán a szövegszerkesztődben átalakíthatsz egy jól használható vázlattá úgy, hogy:

  1. Elkezded nagyon akkurátusan olvasni, és minden – akár egészen apró – dolog, esemény, megjegyzés után nyomsz egy „enter”-t. Így egy nagyon sok, egész rövid bekezdésből álló szöveget kapsz.
  2. Olvasd át az egészet! Egészítgesd ki, javítgass, csiszolj rajta.
  3. Ezután jelöld ki vastag betűkkel a történet fordulópontjait.
  4. Ezt követően pedig a vastag betűs kis bekezdések közül húzd alá azokat, amik a fontosabb fordulópontok.

Most már van egy jó vázlatod – elkezdheted a regény írását.

Ha a fentieket betartod, és továbbra is nehézséget jelent az egymástól két belátható „távolságra” lévő fordulópont közötti esemény, vagy eseményláncolat prózában történő megírása, akkor még tedd félre egy féltve őrzött helyre ezt a regényötleted, és írj meg pár rövid novellát. Majd csak akkor vágj bele a regénybe, amikor már a novelláid pár ember elolvasta (nem okoskodó szakértők, sima olvasók), és a visszajelzéseik alapján átírtad, és az átírások után újratesztelted őket. Egészen addig, amíg nem lesz olyan érzésed, hogy az olvasók értik, amit írsz.

Ha viszont már a történetvázlat fentiek szerinti megírása közben elakadtál, akkor érdemes egy kicsit jobban belemélyedned a dramaturgiába, és megtanulnod, hogy mik az általános lépései egy történet felépítésének.

Hozzászólások

Bizonyos esetekben még ez is kevés. Én most egy fantasy történeten dolgozok, ahol létfontosságúnak tartottam egy komplett térkép kidolgozását az adott földrészről, valamint egy több évezredekre visszamenő eseményekkel teli idővonalat is létrehoztam (természetesen paint-ben). A történet cselekményét először fejezetenként írom le 1-2 oldalban, lehetőleg úgy hogy minden fontos részlet megjelenjen benne. Ezen kívül a mappámban van még egy "adatok" rész, ahol a karakterekről és helyszínekről találhatók információk. Ráadásnak pedig ott van egy "szövegek, amiket muszáj lesz beleraknom" jegyzetfüzetlap.

Eleinte én is úgy kezdtem, hogy csak úgy elkezdtem írni, de ez még sosem működött (nagyobb terjedelemben legalábbis). A cselekményt, a karaktereket először nagy mélységben ki kell dolgozni (vázlatszerűen), ha pedig fantasy-ról van szó akkor a világot is.

Belassultunk,

Matt: talán nem is azon múlik, hogy fantasy vagy sem. A történelmi ívű történetek csak akkor lesznek hitelesek, ha kidolgozod a cselekmény előtti cselekményt is, mert a szereplők motivációja sokszor nem az aktuális történésekből fakad, hanem sokkal mélyebben gyökerezik. Persze a fantasy a kézenfekvő példa. De olvastunk ilyet tudományos fantasztikumban is (Asimov lazán megírta az emberiség jövőbeli történelmét, 40 000 éven át), vagy akár jelenkori történetekben is (King Mester 11.22.63-a például).

Nagyon jó kis mankót kaptunk, köszönjük szépen. Kipróbáltam, azóta többször is, több ötlettel, érzem is ahogy alakul a módszer a kezem alatt, ösztönösen is a saját igényeimre formálódik.
Felmerülő kérdés:
Ha a történetem több cselekményszálon párhuzamosan halad(na), akkor mindegyik szálra, mindegyik nézőpont-karakterre külön vigyem végig a fenti lépéseket, vagy a történet egészét próbáljam meg pontokba szedni? Próbálkoztam mindkettővel, az első jobbnak tűnik, de ott még ki kell dolgozni, hogyan fésüljem össze a szálakat...
Van erre valami dramaturgiai aranymetszés? Ha képes lennék rá (pontosabban: amikot képes leszek rá), azt szeretném elérni, hogy a párhuzamos szálakon más és más időpontokon következzenek a fordulatok, a kudarcok, a sikerek (kivéve persze a NAGY fordulatokat, amikor két szál végül eggyéolvad).
Sajnos nagyon kevés online anyagot találok a "klasszikus" dramaturgiáról (tulajdonképpen semmit). Műszaki mérnökként eleinte bíztam az egyetemi tankönyvekben, de amit sikerült megsereznem, abból inkább azt érzem, mintha el akarná hitetni velem, hogy ez a tudomány nem definiálható, megismerhetetlen, és ha nem érzem, akkor nem is vagyok odavaló...
Bármi hozzáfűznivalója bárkinek? Szívesen olvasnék tőletek a témában!
((Jaaah, és öööö... a novellapályázat... izé... ?))

Több szálon futó történetet írni, még profibb íróknak is nehéz feladat. Nagyon nehéz úgy felépíteni a szálakat, hogy az olvasó ugyanúgy izguljon mindegyiken és ne alakuljon ki az az érzés benne, hogy "bár túlesnék ezen a szálon, hogy folytathassam a kevencemet". Amit írtál az pedig a másik dolog, a szálak összefésülése, egymásra hatása, majd végül egybefolyása úgy, hogy maga a sztori ne törjön meg, igazi írói bravúr. Én biztos voltam (és vagyok) benne, hogy várni fogok a több cselekményszálas történetekkel, mert az ilyenekhez egyszerűen még nincs elég tapasztalatom.

A kérdésedre nem tudok konkrét választ adni, mivel te vagy az író, így a történetedben te vagy egszerre a sors és az Isten, te döntöd el, hogy mikor mi hogyan fog történni a karaktereiddel. Tanácsként annyit tudok mondani, hogy próbálj mindig a saját karaktereid fejével gondolkozni, és ha döntés elé kerülnek ne azon gondolkozz, hogy a történet szempontjából mi lenne a legjobb döntés, hanem hogy maga a karakter mit cselekedne. Így elkerülheted a karakteridegen döntéseket, ezekhez viszont mindenkinél jobban kell ismerned a saját karaktereidet.

Kényszerpálya
Szia Matt, köszi a reakciót,
"Még az évtized vége előtt több szálon futó cselekményt írunk. Nem azért tesszük, mert könnyű, hanem mert nehéz." /JFK/
Én kényszerpályás cselekményt használok, ott nem számít, hogy én mit akarok, vagy hogy a karakterem mit szeretne... De ki kellene próbálni valami ujjgyakorlaton, hogy miben lenne más, ha a külső kényszerek helyett pusztán belső motivációval próbálnám irányba állítani a karaktert...
Challenge accpeted - van most egy rövid téma a fejemben, megpróbálom többféleképpen megcsinálni, és meglátjuk melyik miért nem jó... :)
Majd sikítok, amint van valami.

Egy igazán hosszú történet

Sziasztok :)

Remélem tudtok nekem tanácsot adni. Nekiláttam egy hosszabb regénynek, amivel egészen jól haladok, de felmerült egy komoly problémám. Bár lehet, ez csak nekem probléma.
A regényem "véletlenül" több kötetet tesz ki, és most nem tudom, hogy a kapcsolódó kötetek elejére hogyan is kellene megírnom a bevezetés/felvezetés/előszó/prológus féleséget. Őszintén szólva én nemigen kedvelem az olyan történeteket, amik úgy kezdődnek: ez történt az előző részben. Mindig átlapozom, filmeknél áttekerem, és mint ilyen nemszeretem rész, nem szívesen írnék ilyet, csak ha feltétlenül szükséges. Viszont a történetet "csak úgy" folytatni, mintha nem is másik kötetben lenne ... az valahogy furának tűnik számomra.

Előző részek összefoglalója érdekes kérdés. Én is hasonlókon gondolkodtam nemrég. Én végül úgy döntöttem írok egy pár mondatos összefoglalót, de csak kimondottan azokról a dolgokról amikről feltétlen szükséges ahhoz, hogy érthető legyen a regény.

Szerintem összefoglalók, vagyis : „az előző részek tartalmából” kimondottan azoknak szólnak, akik nem olvasták az előző részt, ezért teljesen normális, hogy előre tekered ezeket a részeket filmnézés közben. Miért is néznéd meg? Ha láttad az előző részt, akkor az előzmények nem neked készültek, hanem azoknak akik most kapcsolódnak be.

De persze van más lehetőség is. Rengeteg könyvsorozat van, és mindegyiknek meg kell oldania ezt a problémát valahogy. És biztos vagyok benne, hogy mindegyiknek az írója vívódott ezen mielőtt döntésre jutott.

Van egy olyan lehetőség is, hogy nincs előszó ami érthetővé tenné a történetet azok számára akik nem olvasták a sorozat eddigi részeit, és ezért beépítenek a cselekménybe egy visszaemlékezést pl. :ki kit miért gyűlöl. Vagyis ily módon teszi érthetővé, az előző rész olvasása nélkül is a történetet. Ha ez jól van megírva akkor, ez egy emlékeztető azoknak is, akik olvasták az első részt. De vigyázni kell ezzel, mert rosszul is elsülhet.

Pl.: Én nemrég olvastam az Outlander első kötetét, amiből a sorozat is készült, és nekem tetszett annyira, hogy utána megnéztem a sorozat első szériáját. Még annak ellenére is tetszett, hogy az író minden bevezetés nélkül váltott át, egyes szám harmadik személyből, egyes szám elsőre, a főszereplő nézőpontjára, és írt pár oldalt így. Aztán visszatért és írta tovább egyesszám harmadikban. Minden átmenet vagy indok nélkül. Ez bosszantó volt, de összességében mégis azt mondom, tetszett a könyv.
De a második kötet?
Már az első kötet is 700 oldalas, a második 1000. oldal. Első sorban nem az oldalszámmal van bajom, ha érdekes egy könyv akkor kapjak belőle minél többet. Azzal van a bajom, hogy kb. 150 oldalt olvastam eddig el a második kötetből. Unom, és alszok bele. Őszintén mondom, kínkeservesen unatkozok mellette, mert beépítette az első könyvbeli részeket a cselekménybe, és így még esélyem sincs rá, hogy átlapozzam azokat. De nem lehet.
Történik valami, aztán a szereplők visszaemlékeznek arra, hogy pl.: miért fáj az egyik szereplő keze, és a másik miért rohan meggyógyítani egy idegent. De én aki két hete fejeztem be az elsőt, emlékszem rá hogy ki milyen és miért, és nem kell nekem elmagyarázni. Pláné nem 150 oldalon keresztül. Azt kívánom, bár csak átlapozhatnám, és olvashatnám, hogy mit csinálnak a szereplők most, ebben a kötetben.
De így? Őszintén szólva, azt fontolgatom, hogy olvassam-e tovább a könyvet egyáltalán.

Neked azt tudom mondani, hogy nem a módszer rossz, csak igazán nagyon tömörnek kell lennie ezeknek a visszatekintéseknek, és érdekesnek még azok számára is akik olvasták az előbbi részt.

Kedves Maszat!

Őszinte örömömre szolgált, hogy olvastad soraimat, és tanácsaidban kifejtetted a különböző lehetőségek előnyeit, hátrányait. Napok óta, mióta először olvastam válaszod, futnak a fejemben a gondolatok, lehetőségek (egyenlőre még vakvágányra), de már kezd összeállni bennem valami halovány ködféle :) .
Nagyon szépen köszönöm a segítséget, kimondottan inspiráló ötleteket adtál :)

Kedves Daena!

Örülök, hogy segíthettem. Igyekszek elgondolkodni az alkotás körüli kérdéseken, amik például itt az oldalon felmerülnek. De biztos vagyok benne, hogy neked is jó lenne, ha egy szakértő válaszát olvashatnád, nem csak az enyémet.

Én magam is kíváncsi lennék, hogy mi lenne egy igazán hozzáértő tanácsa, például ebben a kérdésben is, ugyanis én még nem oldottam meg teljesen ezt a kérdést. (Az akkori ötletem nem vált be, túl hosszú lett az összefoglalóm. Nem vagyok megelégedve vele.)

Szóval, ott vagyok én is abban a ködben valahol, remélem te már megtaláltad az utat. Hogy oldottad meg végül? Remélem nekem is menni fog. Az is jó lenne, ha ez az oldal felébredne, mint Csipkerózsika. Minden esetre, azt kívánom, jöjjön már a herceg, és mentsen meg minket! :)