Munkaidő

Gyorsan leszögezném, hogy az írás nem munka, hanem élvezet, és az írók nem dolgoznak, hanem hajszolják az élvezeteket.

De akárhogy is, abból élünk, hogy írunk, és az sem hátrány, ha a környezetünk azt hiszi, hogy dolgozunk. Persze, nem, de higgyék csak azt. Ez a tévhit jót tesz a nyugalmunknak.

Mikor érdemes „dolgozni”, azaz írni?

Én általában hajnali 6 felé megyek aludni, de néha 8-ig, 10-ig is ébren vagyok, és délután 14-15 óra felé kelek. Tehát többnyire éjjel írok. Nem csak azért, mert addigra minden elcsendesül, hanem mert éjszakai ember vagyok. Mindig is az voltam.

De ahány író, annyi időbeosztás.

Sokan írnak éjjel, de sokan írnak hajnalban is, vagy délelőtt. Vagy bármilyen időben.

Vannak írók, akik hajnali fél négykor kelnek, és négykor már a gép előtt ülnek és írnak. Nekik ez jött be.

A legjobb, ha mindenki kitapasztalja, hogy mikor tud a leginkább „ábrándozni”, és írni.

Mennyit kell írni naponta?

Erre sincs egységes mérce.

Van olyan forgatókönyvíró, aki havonta csak egy délelőttöt tud rászánni az írásra, mert nyolc cége és hat gyereke van, és mégis megírja a filmjeit.

Volt olyan író, aki naponta hat mondatot tudott csak megírni, mert hosszabb ideig nem tudott koncentrálni, de így is megíródtak a regényei.

Lehet keveset írni, és lehet sokat. Lehet időben mérni a „munkaidőt”, és lehet oldalszámban. Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos.

Én annyit írok egy nap, amíg van kedvem. Mivel szeretek írni, ez általában 8-10 óra naponta, és csak nagyon ritkán tartok szünnapot, általában soha.

Amikor kezd vészesen közel kerülni a határidő, áttérek a napi egy fejezetre. Néha ez sem elég, de a túl sok írás már a minőség rovására megy.

Ki kell tapasztalni, hogy ki mennyit tud és akar írni, hogyan a leghatékonyabb.

Mennyi idő alatt íródik meg egy regény?

Nagyon sok mindentől függ. Mekkora a terjedelme? Mennyire bonyolult? Mekkora anyaggyűjtést igényel?

Mivel a minőség a lényeg, és a mennyiség lényegtelen, csak az embertől magától függ, hogy mennyi idő alatt tudja összehozni a regényét.

Vannak, akik viszonylag rövid idő alatt jót tudnak írni, és vannak, akik több év alatt sem írnak semmi olvashatót.

Én körülbelül 1200-1500 órát fordítok egy regényre. Ennyi idő alatt készül el, ennyi ideig tart, amíg eljutok az ötlet kigondolásától a kézirat lezárásáig.

Ezekből az órákból 3-400-at fordítok az előkészületekre: az ötlet kidolgozására, a cselekményvázlatra, a szakaszolásra, az anyaggyűjtésre, a karakterek megalkotására, és a szerkezet felállítására.

Az én regényeim átlagosan 550-600 oldalasak. A cselekmény ritmusa és a stílusom adja ki ezt a terjedelmet.

Fontos, hogy egy író megismerje magát, a munkabírását, a terhelhetősége határait.

Ha egy kiadó reményt lát egy íróban, több könyvre is leszerződik vele, amelyek még nem is léteznek. Minden megírandó könyv határidőt kap, amit illik tartani. A profizmus valahol ott kezdődik, hogy az ember ismeri magát, és betartja, amit ígér.

Az első regény tehát mindenképpen nagy vízválasztó. Az írónak itt kell kitapasztalnia azt is, hogy mennyi idő alatt tud tető alá hozni egy sztorit.

A kiadónak muszáj határidőt kérnie, hogy tervezni tudjon, hogy be tudja lőni, mikor fog megjelenni az új regény, és hogy betehesse a kínálatába.

Az írónak hozzá kell tehát szoknia ahhoz, hogy tervezhető módon írjon. Hogy ez ne vezessen eszelős hajtássá, ne égesse ki, ne ölje meg a kreativitását, ne alacsonyítsa az alkotást munkává, ismernie kell magát, és tudnia kell, mit vállal.

Hozzászólások

ahogyan én csinálom

Megkreáltam a világot. Rengeteg papír, térkép, jegyzet. Eldöntöm ki lesz a szereplő, stb. Ez nekem egy hónap volt, beleédesgettem magam ebbe a világba. (középkor)
De ahogy írom a regényem, teljesen új szereplők jelennek meg, akiket közben találok ki. Van két egyértelműen pozitív, és van egy egyértelműen negatív szereplőm. A többi nézőpont kérdése.
Napi fél, egy órát gépelek be, de néha többet. Nem nagyon érek rá, tanulok, és a szüleimnek is segítenem kell. Nagyon érdekes az, hogy a történetem nagyrészt írás közben formálódik ki. Eddig nem nagyon figyeltem rá, de mostanában akarva és direkt költői ill. írói képeket süllyesztek bele. Allegória, metafora. Irodalomórán jegyzetelek a füzetem végébe. Pl. Petőfi nyomán a verseiből írok ki olyan dolgokat, mint mondjuk világosság-sötétség.
Nem szeretném, hogy egy puszta leírás lenne a 'mű' hanem igazi, átgondolt valami..
Ennyi. Richie

én így

Engem nagyon zavar, ha egy író a történet szempontjából lényegtelen leírásokkal, kínosan részletes ábrázolással húzza az olvasó drága idejét. Éppen ezért én szeretek lényegre törően írni, így a regényeim kb. 200 oldalt tesznek ki legfeljebb. Mégis nagyjából fél év, mire a történet eljut a fogantatástól a születésig. Ennek nagy része kutatómunka.

én is igy voltam vele de....
Az eddigi regények nagyobb részben tartamaztak számomra is feleslegesnek,zavarónak talált részeket, de aztán mégis, a könyv befefejezése után úgy éreztem,szügség volt rájuk,mert igy volt egy egész a dolog.

Elég elfoglalt vagyok, vagyis mindig kitalálok kifogásokat, hogy miért nem írok éppen. Két készülő írás van félbehagyva. De ha végre megemberelném magam, menne gyorsan. A fő bajom az, hogy a munkám is a géphez köt, fordítások, ilyesmi, és örülök, ha végre nem látok számítógépet és végre a való világba szabadulhatok, amikor épp nem kell dolgoznom. Szóval, ez mondjuk reális indok szerintem. Amikor megírtam az eddigi alkotásaimat, akkor még nem napi 20 órában ültem gép előtt, sőt, még a net sem állandóra volt rákötve, akkor haladtam rendesen. 3 forgatókönyv és 1 regény született 3 év alatt, de úgy, hogy maga az írás 1-3 hónapot vett igénybe.

De mostanában sajnos max. annyi telik az energiámból, hogy 1-2 fórumon írjak, illetve FB, Twitter, és még esetleg egyre ritkábban, de versek is születnek, az is főleg fórum falakra, ill. papírcetlikre szerteszét a lakásban.

Chrisxiv, megpróbáltál már egy füzetbe írni? Mondjuk egy kényelmes zugban, vagy egy fa alatt, a fűben? Ez biztos nem ugyanaz az érzés lenne, mint újabb órákat lehúzni a gép előtt. Amellett, ha a fűre teszed a lábad, fél óra alatt el is múlik a fáradtság, mert a föld elvezeti az extra pozitív ionokat belőled, amit felszedtél a gépektől :)

Lehet, hogy csak a kezdő löketet kell megadnod magadnak így "manufaktúrában", aztán a lendület visz tovább és újra kedved lesz a gépen folytatni az írást.

Üdv,

bkeczer

Írásra szánva

Nekem sajnos kiszámíthatatlan, hogy mennyit tudok írni, mert napi 9-11 órát dolgozom a munkahelyemen és általában munka után ülök le írni, írogatni. Néha nagyon szárnyalnak a gondolataim s több tíz oldalt írok egyszerre, néha csak görcsölök, mert fáradt vagyok s nem jut eszembe semmi.
Ilyenkor nem erőltetem, mert volt amikor megtettem. Nem született belőle jó dolog. :)

udvozlet

Sziasztok, most jelentkeztem be ide miutan ratalaltam veletlenul erre az oldalra.
Ezzel a hozzaszolassal nagyon egyetertek, igazabol engem is kifejez maximalisan.
Az irasaim itt olvashatjatok: http://regi.merengo.hu/rosszcsont/?id=768#forum
Nekem az iras elvezet, vagyis muszaj irnom, itt tolonganak a fejemben mindenfele gondolatok, es alig varjak, hogy a papirra keruljenek. Sokszor eszembe jutnak a legfurabb helyeken es helyzetekben. Neha mar arra gondolok a zuanyzoban rendszeresiteni kellene egy vizhatlan jegyzettombot. Vagy a klotyon egy blokkot.De jegyzeteltem mar muzeumban az ucsorgon, meg szalvetara is.

Ez jó, tetszik. Én még nem kezdtem el írni, de volt már olyan sokszor, hogy nem tudtam éjjel órákig aludni és fél éjszakán át csak pörögtek a gondolatok és egy komplett regény cselekménye lejátszódott az agyamban. :)
Nekem inkább az idővel van problémám, amit rá tudnék fordítani, de ez is csak azért, mert türelmetlen vagyok saját magammal szemben.

Szia!

Gyakran megesik velem, hogy utazás közben, vagy álmatlan éjszakákon "mozizok". Csak így hívom..és gyakran megfordult a fejemben, le kellene írni. Velem annyi idétlen és szinte hihetetlen dolog történik, hogy úgy érzem, mások is okulhatnának a történetekből.
Most például időmilliomos vagyok, talán itt az idő?:)
De halovány lila csipkém nincs, hogyan fogjak hozzá.
Bízom benne itt kapok segítséget, és elkezdhetem életem nagy művét, és a másokét is, meg a mi jön..csak úgy spontán.
Ha ezzel még némi pénzt is kereshetnék..na ébresztő :D

Ezzel én is így vagyok, csak nem mozizásnak hívom. Egyszerűen álmomban, az iskolában, a színházban, az utcán látom, ahogyan a szereplők mozognak, hallom ahogyan beszélnek... Én már sokszor papírra vetettem ezeket, de még nem tudtam úgy visszaadni, ahogyan én éltem át őket. Már egy egész történetem van, csak szét van bomolva 50 oldalas részekre. Még azt sem tudom, hogy a történetet hol kezdjem el. Az elején, mondanák, de az igazi események csak a kezdet után ezer évvel játszódnak, ez azért kicsit sok lenne. Valahol el kéne kezdeni, majd a szereplőkkel visszaemlékezni a múltra, esetleg nyomozni utána. De hol kezdjem el?
Legutóbb az osztályommal az Erkel Színházban voltunk, és a Verdi: Aidát néztük meg. Olaszul énekeltek, és én nem láttam el a magyar feliratig, ezért én találtam ki hozzájuk a szöveget, és egy teljesen más történetet kaptam, és erre meg?! Erre meg teljesen beleillene abba a történetbe, ami mindig lejátszódik bennem, és még dolgozatírás közben is csak ezen gondolkodom, pedig a tudat felettim nagyon másra koncentrál.

véletlenek nincsenek

Szia,

láttam, hogy Te is új regisztrált vagy mint én. Azt írod, hogy véletlenül találtál az oldalra
Ez olyan aranyos, hiszen én is "véletlenül" erre jártam. Szerinem aki itt van az nem véletlenszerűen van itt, hanem azért mert közlési, írási kémyszere van. S lépjük a lépéseinket
Nehogy félteértsed ezt nem rosszból írom, csak valóban megszokott mondás, hogy véletlenül.
Szerimtem a gondolatok s fejedben sem véletlenül vannak amiket papírta vetnél egy kerek történetben. Ez egy kémyszer
Vagy meg mered lépni, felvállalni, vagy nem.
De nem VÉLETLEN.
Szintén nem véletlenül vagyok itt. Régi terv, de most van időm rá. Mindig kifogásokat kerestem, s találtam is
Viszont most elszántan nekilátok, és biztos vagyok abban ha egy olyan oldalon vagyok ahol hasonló emberek vannak ott lehet tapasztalatokat cserélni, tanulni egymástól.

Az első igazi írásom még a kislányom mikor negyedik elemibe járt akkor történt. Házi volt
Egy mese. Nem boldogult vele Segítettem, de hagytam Őt is kibontakozni. Szegény gyerek majdnem egyest kapott mert a tanárnő azt monta, hogy ez biztosan Móricz egyik írása. A gyerek meg végül is megmondta, hogy én segítettem. Végül is négyest kapott, de Mórizchoz való hasonlítás elgondolkoztatott. Ez nem utánzás, csak elvitt a történet, és természetesen amit addig is olvastam könyveket. Szerintem azok mind bennünk vannak és ebből alakul ki,egy sajátos sílus
Petsze a téma is adja
Megnézem,hogy mit írtál. Jó, hogy beírtad ide.

En mostanaban keveset irok, van egy pici babam es plusz harom gyermekem. Este mikor mindenki alszik.

Aki nálam lassabban halad, az nem ír, hanem radíroz...

Van egy íródó regényem, immáron három éve készülget, a 400. oldalnál járok, és még legalább egy év, mire terveim és tempóm szerint odaírom a végére azt a bizonyos négybetűs szót...

Semmi más dolgom nincs - de tényleg: se gyerek, se munka, se tanulmányok jelenleg, mindössze heti egy zongora óra, plusz a gyakorlás -, minden megvan már fejben, de betegesen és gyógyíthatatlanul ráérős vagyok, Pató Pál úr kapkodó idegbeteg hozzám képest. Jobb esetben hetente kb. egyszer-kétszer írok hozzá valamennyit - nem sokat.

Iszonyat lusta vagyok megnyitni a dokumentumot, és elkezdeni betűvé alakítani a gondolatot. Van hogy nekiállok, aztán jön a mozi, amikor magam előtt látom a cselekményt, hallom szinte a párbeszédeket, csak le kellene írni, amit látok-hallok, de annyira elkalandozom benne, hogy b...ok leírni - már elnézést - egy szót is. Pedig mindennél jobban szeretném, ha végre készen lennék vele. De hiába a csókolgat jobbról a Múzsa, ha a bal vállamon fennemlített Pató Pál úr pöffeszkedik kétmázsás testével, és folyvást duruzsolja a fülembe jól ismert mondókáját: Ej, ráérünk arra még...

Tud valaki valami ellenszert erre a mérhetetlen lustaságra? Mert már kezdek kétségbeesni, hisz az egyik felem akarja csinálni, de a másik nem hagyja...

Vagy gáz ez egyáltalán, hogy ilyen lassan csinálom a dolgaimat - de nem csak ezt, mindent az égadta világon.

Együttérzek. Én is így vagyok vele, nagyon nehéz elkezdenem. Ha már benne vagyok, akkor megvan a lendület, de mire odáig eljutok..., fejben már én is megírtam.
Azzal biztatom magam, és azzal bíztatlak téged is, hogy a lassú haladás, talán jobb szöveget eredményez. Legalábbis nyugodtan feltételezhetjük.

Nemrég olvastam az interneten egy ilyen bemutatkozást: "...huszonhárom éves vagyok, és a harmadik regényemet írom éppen, témája a..."
Lehet, hogy túl öreg vagyok, vagyis hát biztos, de az ilyen rohanástól kiráz a hideg. Vonnegut 3-5 évenként volt képes összehozni egy regényt. Ezzel ki is egyeznék.

Üdv. pipec

Miről irok? Mi a történet?

Valójában, amikor leülök írni, még nem tudom, hogy mi lesz a történet.Rövid írásaim vannak.Valami kikívánkozik azt érzem, nyom, kényszerít, majd amikor a kezdő mondatot leírtam, jön a többi utána. Kialakul a történet.Mintha, tubusból nyomnák. Megjelent egy vékonyka könyvem. Most született. A következőkben, megbírkózom a második kötettel, ami ezekből a rövidke szösszenetekből telítődik.
A sikerben én is csak reménykedem, mint megannyian.
Üdvözletem
bzsmama

Én is így szoktam.

Kitalálok egy szituációt, a szereplőket, hogy hol játszódik, leírom, aztán le van ejtve. Nincs több ötletem, már nem foglalkoztat. Nemrég azt találtam ki, hogy összeírom vázlatszerűen ezeket az ötleteket, aztán ha elég sok összegyűlt, akkor némi módosítással öszegyúrom őket. Eddig van egy novellám, de ahhoz is így ,,gyűjtögettem" az anyagot, de csak fejben. Meg az egy ismert történelmi szereplőről szól, tehát néhány esemény, szereplő és a végkimenetel adott volt. De azért próbálok kitalálni valami újat is... Most egy másik világban ,,dolgozom", amit én találtam ki.
Üdv: Bolyhoska :3

Tényleg elég lassan írok

Néha van, hogy akár két hétig hozzá sem nyúlok készülő könyvemhez, és utána is csak egy mondatot vagy kettőt írok bele. Csak délután van időm írni, legfeljebb egy- két órát. Regényemben most a 61. oldalon tartok, 11- es Comic Sans- sal, és ez évben április- május környékén kezdtem el.
Szeretném egy éven belül befejezni, lehetséges ez?

fba

Megnéztem a profilod. Addig írj, amíg nem késő. Idősebb korodban még több lesz a kötelességed. És heti két-három órával bőven be tudnád fejezni a könyvet, a hossztól függően egy éven belül.

Én így csináltam

Már nagyon régóta a könyveket bújom, amitől (én így gondolom) hatalmas lett a fantáziám, és a gondolatok itt járnak a fejemben, amit kénytelen voltam papírra vetni. A naplóírással kezdtem, minden gondolatot kiírtam a fejemből, és helyükre újak kerültek. Kb. egy éve vettem észre, hogy a fogalmazó képességem fejlődik, egyre jobbakat írok, és elkezdtem gondolkodni, hogy a sok füzet után, akár egy könyvet is írhatnék, a csodák és álmok világáról teli fantáziával. Jó néhány történet után amiket feladtam, helyébe került egy teljesen új történet. Először csak a fejemben játszódott le mint egy vászonra vetített film, ez néhány napig tartott, majd elkezdtem leírni a történet vázlatát. Először röviden, majd hosszabban, egyre több változatosságot belehelyezve az irományba. Aztán szereplők, helyszínek, és hasonlók. Előre pl. 200 oldalra sajnos nem látok, majd út közben találom ki az egyéb helyszíneket, és szereplőket.
Abban viszont bizonytalan vagyok, hogy olyanról is írok amiről még eddig csak olvastam...
Azt hiszem én is éjszaka írok majd, napközben minden zajos, de így is csak max 1-2 óra áll majd rendelkezésemre.
A történet még nem tudom milyen hosszú lesz, kialakítottam 3 részt, ami ha sikerül 3 külön kötet lesz. Sikeres olvasmányt szeretnék alkotni, mint mindenki más. :)
Másnál is volt már ilyen, hogy naplóírásból regényírás lett?

könyvírás