Miki egértől Hamletig

Miki egértől Hamletig

A múlt heti bejegyzésemben említett feladat végrehajtása, azon túl, hogy egy kis stresszmentes gyakorlási lehetőséget kínál, mielőtt valaki belevág az éleslövészetbe, egyben bevezetést jelentett az egyik legfontosabb regényírói eszköz, a karakterépítés használatába.

Bármi, amit leírunk, az egy karakterrel történt meg – ha nem történt semmi, csak a tájról értekezünk, vagy bármi másnak a hatását próbáljuk meg mondatokba önteni, akkor is egy karakter élményeit adjuk tovább, csak ez a karakter mi vagyunk.

Amikor a veled megtörtént eseményeket vagy érzéseket írod meg, akkor az a karakter a főszereplőd, akit a lehető legjobban ismersz. A legutóbbi feladatunkban, tehát, a te saját karakteredet kellett egyes szám harmadik személyben megjelenítened. Ha ezt eleget gyakoroltad, és már nem okoz problémát, hogy élethűen írj arról, ami veled, mint egy harmadik személlyel történik, akkor van képed arról, milyen az, amikor valaki tökéletesen kidolgozta az általa megálmodott regénybeli szereplőket.

Tudod, mit érez, mire gondol, bármelyik pillanatról legyen is szó. Tudod, mi háborítja fel, tudod, mi lelkesíti, mi hagyja hidegen, vagy mi az, például, amitől kitöri a frász... stb.

Vegyük úgy, hogy ilyen szinten képes vagy egy kis bepillantást adni az olvasódnak a főhősösöd világába – vagyis most még a te világodba.

Szóval, ha ez megvan, érdemes egy picivel bonyolultabb gyakorlatba belevágni.

A feladat két részből áll. (Az első az tulajdonképpen ugyanolyan nehézségi fokú, mint a korábbi, a „Hajtsd a fejed a víz alá” című blog bejegyzésben.)

  1. Írd meg három egyszerű, rövid élethelyzetedet tömören (kb. féloldalban), magaddal, mint főhőssel:
    1. az előző gyakorlat ébredése és/vagy napkezdése
    2. várakozás valakire, aki késik
    3. valaki udvariatlan vele(d) szemben
  2. Írd meg az 1 per a., b. és c. írásokban történt eseményeket, minta egy másik karakterrel történtek volna meg. Mind a három verzióhoz készíts legalább három-három különböző karakterrel, három-három különböző írást.

Fontos, hogy olyan személyeket válassz, akiket jól ismersz – mondhatni olyan jól, vagy megközelítőleg olyan jól, mint saját magadat!

Ezek a személyek lehetnek kitaláltak, vagy személyes ismerőseid is. Miki egértől, egy rokonodon keresztül, Hamletig elvileg bárki lehet. Az a lényeg, hogy olyasvalakik legyenek, akikről valóban nagyon sok mindent tudsz. Eleget ahhoz, hogy képzeletben bele tudj bújni a bőrükbe, be tudj hatolni az elméjükbe.

Ha a feladat első részét őszintén és alaposan hajtottad végre, akkor a második rész során látni fogod, mi az a szint, ahogy egy karaktert ismerned kell, hogy az majd élő szereplő legyen a regényedben vagy novelládban.

Hajtsd végre ennek a gyakorlatnak az egyes és kettes lépéseit újra és újra egészen addig, amíg úgy nem érzed, hogy könnyedén fel tudod venni íróként bárkinek a szerepét.

Hozzászólások

Köszönjük,
Egy szemernyi szabadidőm sincs házi feladatot írni... holnap megoldom munkahelyről, ebédidőben. Ó, Felhőtelen Diákévek... :)

Köszi,
nagyon rendi vagy. Picike Házi....

Köszönöm, ez azt jelenti számomra, hogy nem csak a saját szememmel látom szereplőimet, hanem belebújva a bőrükbe új színt adhatok karaktereiknek.Sokat fogom gyakorolni a feladatot!

Na, ez valóban "éleslövészet"! Így hirtelen azt sem értem, hogy összesen most akkor mennyi verzióról van szó? Három, hat, kilenc plusz egy? Ha darabonként fél oldal, akkor az összesen hány oldal? Persze tudom, lassú a felfogásom. Mindenesetre irigylem Lórántot az ebédidejéért :-). Nem szeretek semmit "összedobni", úgy hogy egyelőre emésztek...

Szia István!

"Éleslövészet"?

Ez már HARC KÉREM!

Mondjuk máshogyan gondoltam ezt a Házi Feladat dolgot. Eredménye kb. annyi, hogy elkezdtem számolgatni,és nézegetni,hogy most mit is ,mennyit is kell írni?
Szintén az általad "emésztés"-nek nevezett, félretoltam a pi***-ba!

Viszont az eddig a laptopomon porosodó mesémet átcenzúráztam, és kész lett éjjel1 óra körül. El is küldtem ahova kell.
Az ebédidős megjegyzésre meg annyit, hogy csudába tud megírni ebédidő alatt fél oldalnyit ami jó is?
Hm? Neki biztosan megy...
Persze Isti nem tudhatjuk mennnyi ebédideje van!

Még annyit,és lelépek "ebédelni",hogy szerintem 9 + egy és akkor még annyiszor írd meg ahányszor már úgy érzed, hogy jól megy. Ez olyan Mátyás Királyos. Adtam is meg nem is. Hoztam is meg nem is.

Ki fogja elolvasni?

Csak úgy a vakvilágba megírom én,de valami motíváció
kéne...
Motíváció nélkül elég nehéz....

Szerintem egy jó író akkor ír jót AMIKOR jót akar írni, és ez jó esetben mindig így van.
A motiváció egy elégséges, de nem szükséges dolog a minőségi íráshoz szerintem.

Szia Matt!

Akkor szerinted motíváció nélkül is lehet jót írni? Mert írni azt bármit lehet, bármikor.

Szerintem pedig a minőségi íráshoz a motiváció igen is kell!

Miért is vagyunk mi itt?

Azért mert motívációnk van arra, hogy írjunk.
Valójában kényszerből írunk, de ez a belső kényszer, és nem az,hogy én most megírok három oldal anyagot, és azért kapok, xxx forintot.

Amúgy pedig mintha tanulni jöttünk volna ide.

Vagy másért?

Ja és most nagyon rövid voltam, és visszafogtam magam.

B. Fór Andrea

Sziasztok!
A motiváció, és a feladat két különböző dolog ugye... A zember - akinek penna van a kezében - MINDIG jót akar írni (Mattnál a pont). És ebben az motiválja, hogy alkotó munkájának eredményéül az olvasó kezébe olyan értéket adjon, mely mindkettejük épülését szolgálja. Teszi pedig ezt valóban egy belső késztetés alapján (Csibe pontja). Ám, hogy azt a sok "jót" JÓL írja meg, ahhoz örökké tanulnia kell! Szecső és csapata nyilván ebben szeretne segíteni minket. Ez a legutóbbi, többszörösen összetett feladat is nyilván erre szolgál. Nem mondom, hogy nem kemény, és azt sem, hogy egyszerű. Látom már, hogy nem is fogok a végére jutni. Viszont a tanulságot megint egyszer levontam: "A cél voltaképpen mi is?... az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga." Bocs a pátoszért :)

Sziasztok!

Akkor Pisti most mind a három pontot Te kapod. :-)

Az idézet az egyik kedvencem, így nagyon köszönöm Bölcs "mester".

A többszörösen összetett feladat, az egy "feladat", és ha nekem "feladatot" KELL, meg kell felelnem egy "feladatnak" akkor elkezdek görcsölni.

Nem a hasam, vagy a fejem görcsöl, hanem a gondolataim rándulnak görcsbe, s görcsberándult gondolatokkal nehéz jól írni.
Mind ahogy ha a lábad görcsöl, akkor csak jajgatsz, max elsántikálsz egy calsimuskért, és megiszod, beveszed.

Na majd kitalálok valamit. - valami jót.

Végül is valamit csak tudott Madách, vagy megélte, vagy......kűzdött Ő is maga.

Sziasztok ismét!

Matt azt írja, hogy a Jó Író!

Lehet, hogy Matt már jó írónak tartja magát, s nem az én posztom ezt megítélni, hiszen nemigen olvastam Tőle sokmindent.
De az velős. Amúgy csípem a fejét, mert kekeckedik egy kicsit, érdekes a stílusa. Na ezt nem vetted észre szerintem, hogy egy picit felcseszte a fejemet, és ezt már lehet MOTÍVÁCIÓNAK nevezni.

Mert lehiggadok, és átgondolom.....

Nem tartom magamat jó írónak és azért vagyok itt, hogy az legyek. Nem volt célom kekeckedni, csak leírtam a véleményemet (ahogy te is). A véleményemet amúgy elég könnyen meg lehet változtatni, ahogyan most tette István.

Szerintem ez a motivációs dolog inkább szubjektív, vannak olyan írók akiknek kevésbé van szüksége rá és vannak akiknek nagyon fontos. Én az előbbiekhez tartozom, mert nem hiszem hogy ha belefognék egy történetbe amit csak magamnak írok azt máshogy írnám, ha mondjuk tudnám, hogy megfog könyvként jelenni.

Sziasztok!
Szerintem egy író - legyen az jó,rossz,kezdő vagy haladó - mindig JÓT akar írni. Tényleg úgy gondolod Matt, hogy van olyan jó író,aki rossz művet akarna kiadni a kezei közül?
Mi van az alkotói válsággal? Lehetek én bármilyen profi,ha nem jön az a bizonyos állítólagos ihlet?...

Szia Zzuezsee!!!

Az ég küldött ide a pasik közé! Végre!

Bárki aki eddig tollat fogott a kezébe, hogy írjon, azt azért tette, mert kényszerét érezte a közlésre.

De honnan is ez a kényszer? Belülről jön, de ha....

Igen mi is van azzal az írói válsággal?

Oszton Zsuszee felvetését, ha nem jön az ihlet akkor?

Na most ahogy Isti mondaná Csibe te mindent egyszerre akarsz megoldani, erre válaszolva.

Egy jó írónak nemigen van írói válsága! - nekünk meg még meg kell tanulni írni, úgy ahogy Szecső javasolja.

S mi még akárhogy is nézzük, éppen csak kidugtuk a fejünket a vízből, s Szecső pedig nagyon aranyosan (mi jöttünk ide) keförcskölt minket, de komolyan. Neki ez semmi, Ő már tud úszni árral szemben, nagy hullámokban.

Akinek csípi a szemét víz, az menjen ki a partra és száradjon meg, aki meg úszni akar az nyissa kia vízalatt a szemét.

Nekem nem inkább valami kritikusnak, vagy valami ilyesminek kéne mennem? - vagy máshova?

Dolgozom valamit, de az csak nemtudom.....

Ja......
Gondolkodom tehát vagyok.....

"Tényleg úgy gondolod hogy van olyan jó író,aki rossz művet akarna kiadni a kezei közül?"

Attól függ, hogy mi az író célja. Olyan nem hiszem hogy van, hogy valaki tudatosan rosszat ír, max olyan ami a rossz ízlésű emberek tetszésének megfelel. Mondjuk ez bizonyos értelemben rosszat jelent, de ebbe inkább nem megyek bele.
Ha a "jó író" alatt csak azt értjük, hogy valaki képes jó könyveket írni, attól még lehet hogy csak a pénzre hajt. De ha egy írónak a pénz a legfőbb motivációja, és nem az, hogy minőségi írást adjon ki a kezei közül akkor nagyobb esély van arra, hogy nem lesz túl jó a végeredmény.

Szerintem egy író akkor jó író ha a legfőbb célja az, hogy a végső produktum mindenkinek tetszen. És persze amit ír, az jó.

Erről az ihletes dologról viszont nem nagyon tudok mit mondani. Hozzám mindig jön ihlet, talán túl sok is, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki ne tudja, hogy miről írjon, amikor annyi dolog van a világról amiről írni lehetne.

Kedves Tanulók!

A jelenkezési ürlapokat kérném teljesen kitölteni.

Név, életkor, fotó, tanlán egy sor magadról, és ha más nem a hobbid akkor a könyvek és az írás.

Köszönöm.

Osztály titkár

Én is kérek egy kis haladékot:) Mindig későn értesülök róla...

De lenne egy kérdésem ami eléggé furdalja az oldalamat már azóta amióta jelen vagyok.

Szerintetek a szerepjátékos múlt mennyire előny, netán hátrány az írás tekintetében? (itt pl. FRPG-re gondolok, mellesleg melegen ajánlom mindenkinek)
Én azt vettem észre hogy a karakteralkotás és a szituációk írása sokkal fejlettebb, de a tájleírás és a hasonlók erősen elmaradottak a fentiekhez képest.

Kedves Márk!

A szerepjáték "múlt"-ból szerény véleményem, és családi tapasztalat alapján kovácsohatsz belőle. Mindig csak abból tudsz építkezni amit már megtanulátl, ahozz teszel hozzá.

Az FRPG-vel pedig szintén előnyöd lehet, ha jók a tapasztalataid.

A szerepjáték az inkább a karakter alkotásról szól, már a mostani modern szerepjáték.

Az alapjait pedig John Ronald Reuel Tolkien alkotta meg.

- Nagy gondolkodó volt. -

Műveiben elég részletesen van leírva minden, legyen az táj, vagy karakter, vagy esemény. S egyáltalán nem könnyű olvasmányok.

Márk Neked van mire épírkezned, csak élned kell ezzel, illetve előkapni a tollad, és nekilátni.
Jó játékot.....

Köszönöm a befogadást!
Készülök petárdaként berobbanni , de még ismerkedem az oldallal. o)

Sokan szóltunk, sokfélét. Asszem, természetes, hogy egy alakulófélben lévő személyiség keresi magát, meg a helyét, és bizonyos szempontból mindenki fejlődik. Ez az egész oldal arról szól, ha már kiderült a tehetség, meg KELL tanulni a mesterséget! Úgy vélem, ajánlhatok egy jó módszert: mindig vissza kell menni a kályhához. Ha valaki nem tudja, mit jelent ez a szólás, gondoljon a Szecső hat leckéjére! Én elmentettem mindet... Bizony, bizony Csibe: KELL!

Sziasztok Mindenki!

Írtam, de kitöröltem.

Nem azért mert rossz volt, hanem mert feleslegesnek érzem.

Jó tollforgatást mindenkinek.

Mindig a kályhától indulok el, hiszen oda mindig visszatérek....