Mihez kell értenie egy regényírónak?

Mihez kell értenie egy regényírónak?

A regényíró is ember. Neki is vannak álmai, vágyai. Elképzel dolgokat, tervez, gondolkodik...

A regényírónak is boldogulnia kell az életben. Ezért jó, ha kitartó, tájékozott, művelt, barátságos, tud helyesen írni stb. stb., hiszen neki is vannak hétköznapi és közösségi feladatai, amikkel meg kell birkóznia... De nem ezektől az „emberi tulajdonságoktól” lesz valaki regényíró!

Hát akkor mitől?

A rövid válasz pofátlanul egyszerű...

A regényíró attól regényíró, hogy regényeket ír.

Ez tényleg ennyire egyszerű...

A hosszabb válasz... nos, az hosszabb...

Érteni valamihez azt jelenti, hogy jártasságunk vagy gyakorlatunk van abban a valamiben – és ez némi elméleti ismeretet is feltételez az adott területen, az adott szakmában... Vagyis a hozzáértésről, a tudásról és a tapasztalatról szól, nem jellembeli kérdés... Lehetünk a világ legkitartóbb vagy leműveltebb emberei, de akár mi hozhatjuk a magyar helyesírás szabályait, attól még nem fogunk érteni a regényíráshoz!

Egy agysebésztől elvárjuk, hogy értsen az agyhoz, tanulja meg a szakmáját, hogy amikor – ne adj isten – „az ölébe hajtjuk a fejünket”, akkor biztos kézzel fogja a szikét, és tudja, hogy mit csinál...

Hozhatnánk még példákat, de nincs értelme a „hétköznapi” szakmákat sorolni, egyértelmű: minden szakembertől elvárjuk, hogy értse a dolgát...

De azt se felejtsük el, hogy amikor a könyvesboltban leemelünk magunknak egy könyvet, és a pénztárhoz sétálunk vele, akkor attól a műtől is elvárjuk, hogy az profin, vagyis „szakértő módon” legyen megírva, és az olvasmány – műfajától függően – izgalmas, szórakoztató vagy használható tudást tartalmazó legyen...

Ennek ellenére, művészeti területen – így a regényírás területén is – nagyon sok olyan alkotni vágyóval és önjelölt művésszel találkozhatunk, akik magukkal szemben nem ilyen szigorúak. Ki tudja, miért, de azt gondolják, hogy csak sokat kell csinálnia, aztán majd jó lesz: ha megírok 24-25 regényt, akkor a 26. jó és sikeres lesz. Valamiért fel sem merül bennük, hogy valamit tanulniuk kellene...

Vannak persze olyan kifejezési formák, amikben ösztönösen is lehet néha valami értékeset létrehozni. Ezekben az a közös, hogy az alkotási folyamat nem túl hosszú, a „mesternek” nem feltétlenül kell nagy mennyiségű eszközt vagy hozzávalót kézben tartania: ilyen lehet pl. a vers vagy a fénykép... De csak lehet...

Viszont a regényírás egészen más!

A regény „nagy(obb) terjedelmű, az életet sok viszonylatában ábrázoló prózai elbeszélő műfaj”. (Magyar Értelmező Kéziszótár) Egy regényt nem lehet egy-ültő helyünkben, egy mámoros pillanatban megírni. Ez a művészeti forma összetett, az alkotónak – pl. egy költővel összehasonlítva – sokkal több dologra kell odafigyelnie... Egy jó és sikeres, sok ezer ember figyelmét lekötő, több száz oldalas regényt nem lehet ösztönből megírni...

A regényírás egy szakma!... És megtanulható!...

De mit kell megtanulnunk? Mihez kell értenie egy regényírónak?

Ismernie kell a regény megírásának a folyamatát, a regény alkotóelemeit, és tudnia kell, hogy ezeket az elemeket hogyan használja, hogyan szervezze őket egységbe, stb., stb., hogy az a történet, amit el szeretne mesélni, az a számára ismeretlen sok ezer olvasóban is megteremtse a kívánt hatást...

A profi regényírót az különbözteti meg a többi embertől, hogy ő regényeket ír. Ő tudja, hogy mi az a regény, és tudja, hogy hogyan írjon ilyet... Nem tippelget, nem találgat, nem kontárkodik... Ismeri a hogyan-t...

Vagyis ért hozzá...

Duncan Shelley szerint a regényírónak a következő 9 területhez (kategóriához) szükséges értenie:

  1. a stílus kialakításához
  2. a hitelességhez
  3. a cselekményvezetéshez
  4. a rejtélyekhez
  5. az érzelmek kiváltásához
  6. a váratlan fordulatokhoz
  7. a karakterekhez
  8. az átéléshez
  9. és az atmoszférateremtéshez.

Ebbe a 9 kategóriába lehet az összes „regényalkatrészt” és az összes regényírási folyamatot csoportosítani...

Te hogy állsz ezekkel?

Szerinted melyiken kellene javítanod?

Mit kellene még elsajátítanod, hogy izgalmasabb, szórakoztatóbb, lebilincselőbb regényeid születhessenek?

Azaz, mennyire értesz a regényíráshoz?

Hozzászólások

nem meglepő, de kielégítő :)

Egyetértés: 100%
Ellenvetés: 0%

Regény írás.

Természetes nem mindegy, ha írunk egy regényt míről is szól. Rátérnék a külföldi témára. Mindig úgy válasszuk meg a témát, ha az adott országból van merítve, csak abból az országból írjuk meg a regényt. Vagyis, nézzük az esetemet. Most a Klon 2 regényemet írom, az elsőt meg lehet nézni-olvani a www.anagyekonyv.hu oldalon. A második is nagyon érdekes. Mária Suart, Bonaparte Napoleon, Adolf Hitler klonjait hívom életre. Itt ennél a könyvemnél sokat csalódtam az országokban, hiszen Mária S.-ot nem szívesen ecsetelik felhőtlenül pld. Angliában, mig Skociában igen, igy csak OTT szabad a tényeket igaznak venni. Vagy Bonaparte N.- aki Franciaország hőse de több embert megölt mint Hitler és Cezar. Őt csak Franciaországban szabad francia írótól tényeket jegyzetelni. Mig Adolf H.- csak Németországban szabad hiteles dokumentációval olvasni és jegyzetelni mert szinte minden ország hamisan és képmutatóan útálja. Na igen, Napoleont is sok országban nagyon megvetik s így is írnak ezekről a letünt politikusi csillagokról. A három embert akit kiklónoztak emlékeznek a halálukra, vagyis addig az időpontig. El lehet képzelni, több évszázad telt el és most együtt vannak a korabeli gondolkodású emberek akkori utolsó pillanatainak emlékeivel. Szépen halnak majd meg, mert a tudomány csak egy évet adott nekik mert egy gyórsitó folyadék ami életben tartja öket s egy év alatt negyven évet öregednek. De a csodás halál ugye, Mert Mária S - őt lefejezik és megdöbbentő ahogy figyeli a saját fejének a gurulását és halálát. Míg Adolf H. - aki öngyilkos lett és elmondja miért is volt ellene a sok bün amit nem érdemelt meg, hiszen a francia, angol, zsidó szinte irtotta a németeket az első viilágháború után. Vagy Bonaparte N. - Aki egyedül halt meg a magányban és most figyelnek rá és csodás halála lesz mint a többi klonnak. Na igen ez az a téma amit elkezdtem, lejegyzeteltem mindegyik életrajzát eredeti hazájában és bizony ledöbbentem, mert az igazságot sok ország leírta de csak hallomásból, és méregből, és az üzletet adó országok szája íze szerint. Mert Hitlerről csak kizárólag amerikai üzlet emberek alkottak, s ezekből a filmekből kopírozva készültek el több országban hasonló filmek.

Kedves Szecsődi M. László, és kedves Mindenki!

Nem vagyok regényíró, viszont életem első könyvét írom.
Hosszas kutatások és elméletek után, könyvemben a sors kifürkészhetetlen útjait fürkészem, az életből vett példákkal, tehát a könyv inkább elméleti, tudományos, logikai stílusú.
Azonban nagyon keveset tudok arról, hogy hogyan lesz az én írásomból könyv. Szeretném minél olcsóbban kihozni, ezért gépen írom.
Tudna nekem írni valaki privátban, hogy mi ennek a menete? -> Hogyan adjam le, és melyik nyomdának? Létre kell hoznom egy saját kiadót? Kell egyéni vállalkozói igazolvány, ha értékesíteni is akarom? Hogyan igényeljek ISBN számot? Mi az értékesítés jogi, és egyéb oldala? Ellenőrzi majd valamilyen hatóság, hogy mit írtam?
Szóval a kérdés sok, az idő kevés... Szeptemberre tervezem a könyv befejezését. Örülnék, ha valaki kapcsolatba lépne velem és tudna segíteni! :)
e-mail.: mescool@index.hu
köszönettel: MesCool

Nem értek teljesen ehhez a dologhoz, mivel még sosem adtam ki könyvet, viszont elmondom, amit tudok. Szerződhetsz kiadóhoz, mint pl. Libri, vagy akármelyik másik (Lehet hogy rossz példát mondtam, keresgélj erről cikkeket, hátha találsz valami olyasmi kiadót). Az viszont már nem biztos, hogy ki is adják. El kell küldened (elvileg) a "kéziratot", jelen esetben gépiratot és ha tetszik nekik, akkor ugye ki fogják adni. Aztán magad mellé kell szerződtetned egy olyan személyt, aki a borítódat megcsinálja és a dizájnokat. Persze, ha te is megtudod oldani, akkor nincs gond. Mind a kettő opció a te kasszádat fogja enni viszont. Ha pedig elkészült akkor több példányt is nyomtatnak belőle és kész is. Van egy másik lehetőség is, az pedig az, hogy te magad add ki. Nem tudom már hol olvastam ezeket, de amint megtalálom az oldalt elküldöm!!!

Nem minden ponttal értek egyet- Duncan Shelley szavaival- mivel szerintem hitelesség, rejtélyek és stílus nélkül is lehet jó könyvet írni. Ezek a dolgok, csak egy pluszt adnak, az alaphoz, amitől még jobb és egyedibb lesz természetesen! =