De mi van a magyarokkal?

(Adaptation trilógia – 1. rész)

De mi van a magyarokkal?

Nemrég néztem meg a Beavatott trilógia második részét (A lázadó címmel), és csak most vettem észre: ez is egy regény alapján készült! Visszagondoltam az utóbbi hónapokban szerzett moziélményeimre, és kiderült, hogy mostanában szinte csak regényadaptációra váltottam jegyet.

Ha filmesztéta lennék, lehet, hogy azon kezdenék el pörögni, hogy mi ez a fantáziátlan, kockázatkerülő, álomgyári gyávaság. Nincsenek eredeti ötleteik? Sikerregényekkel, cult comics-okkal, második részekkel – sőt, nagyképűen tri- és tetralógiáknak nevezett, nyakuknál előrángatott további folytatásokkal – próbálják a kreativitás hiányát ellensúlyozni?

Pöröghetnék ezen is, de azt is megértem, ha egy producer, vagy egy stúdió, szereti az olyan projekteket, amelyekről már bebizonyosodott, hogy képesek utat találni a közönség szívéhez.

Úgyhogy én inkább azon kezdtem el pörögni, hogy egy se volt ezek közül magyar regény adaptációja.

Egy amerikai, egy angol, egy német, egy orosz, egy spanyol, egy francia, egy kínai, egy japán, egy koreai, egy olasz, egy brazil, egy lengyel, de még talán egy román író számára is ott van a lehetőség, hogy az, amit megálmodott, az egy nagyságrendileg nagyobb érdeklődést kiváltani képes médium, a film segítségével tízszer, vagy akár még többször annyi nézőhöz eljuthasson.

Egy magyarnak miért nincs?

De, tényleg! Mikor filmesítettek meg utoljára magyar könyvsikert?

Hát, nem ma, és nem is tegnap.

Nekem csak a 10 évvel ezelőtti Terézanyu, és a kb. 15 éves Jadviga párnája jutott eszembe. (Ráadásul az Állítsátok meg Terézanyut! nem is igazán regény.)

Neked beugrik bármi?

Ha igen, ne fogd vissza magad! Írd meg!

(A trilógia második része itt olvasható.)

Hozzászólások

Sziasztok Mindenki!

Köszönet az írásért, és a témáért. Jó kis okfejtés volt, de nagyon jogos. Fején találtad Ákos ismét azt a bizonyos szöget.

Ahogy soroltad fel a műveket, illetve inkább a filmcímeket, nekem azonnal már a fejemben volt gondolat.

A Pál utcai fiúk. c. Molnár Ferenc által írt regény, amit bizony igen régen filmesítettek meg.
Jó lett a film, megkockáztatom, hogy a mai napig még meállja a helyét.
Azt azoknak írom, kik nem látták, és esetleg nem is tudják megszerezni, hogy a gyerekszereplők amerikai gyerekszínészek, a felnőtt szereplők főleg magyar színészek.
S ami a nagy érdekesség, hogy most én teszek fel egy kérdést számotokra.
Meg tudja valaki mondani, hogy melyik az a híres amerikai színész aki ebben a filmben játszik?

- Ja nem nehéz, mert a google-ba beírod, és kidobja. de anélkül, becsületből mennyi esély van arra, hogy tudod?

Áá én sem tudtam volna, de annak idején édesanyám kedvenc színésze volt már, és Ő mondta nekem. S mikor elkezdtem figyelni a filmet, hihetetlen, nem is hasonlít saját magára!
De én akkor játszottam egy játékot magamnak, hogy nem néztem meg, csak a már sokadszorra látott filmet kezdtem el nézni, és figyeltem, a sárcokat, arcokat, és persze közben a történetet, ami akkor annyira nem kötött le, de minden rezdülést igyekeztem elkapni ahogy mutatják a Őket. S lám, egyszer csak beugrott a dolog. Kb. a film elején. Persze, hogy nem hasonlít sajtá magára. Hiszen még kamasz volt akkor. Huu, de a mozgása! Ott elkaptam a dolgot, és akkor megnéztem a szereposztás. S bingó! Eltaláltam, bizony megdícsértem Önmagam, mert ez szép munka volt.
- Nos ki Ő?

Most éppen Fonyódi Tibor Katedrális című könyvét olvasom és belegondoltam, hogy milyen elképesztően jó filmet lehetne kihozni belőle. Viszont néhány perc töprengés után rájöttem, hogy ez Magyarországon megvalósíthatatlan, a könyvben lévő sci-fi környezet létrehozása ugyanis rengeteg pénzbe kerülne filmvásznon. Emellett rengeteg szálon fut a könyv, rengeteg helyszínen, rengeteg karakterrel (talán már túl sokkal is) és a filmnek minimum két és félórásnak kellene lennie, úgy hogy egy csomó szálat ki kellene hagyni.

De egy biztos, ha a magyarok egyszer arra jutnak, hogy csinálni kellene egy jó kis sci-fit, és van rá irdatlan mennyiségű della is, akkor megvan a tökéletes alapanyag.

Számomra a sci-fi nemforgatásra soha nem volt elfogadható az az i dok, hogy az sok pénzbe kerül. A sci-fi az én templomom, maga a formára zabolázott fantázia. Ez nem pénz kérdése, hanem befektetett alkotói erőfeszítésé.
Én akár egy magyar regényből forgatott sci-fi rádiójátéknak is örülnék...

könyvírás