regényírás - könyvírás

Istenem! ― kaphat a fejéhez valaki a cím olvastán, és joggal, mert az entomológia azt jelenti, hogy rovartan, és vajon mi a fene köze van annak a művészethez?

A cím szellemes utalás akar lenni a könyvmolyokra, akik élet helyett csak könyveket lapozgatnak; elolvasnak száz könyvet, és írnak belőlük egy százegyediket; kivonulnak az életből, be egy elefántcsonttoronyba, nehogy bármi is megzavarja a nyugalmukat, amely véleményük szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy párttalanok legyenek és tisztán lássák írásuk tárgyát.

De vajon mennyire megalapozott abban bízni, hogy az olvasók végtelenül megbocsátók az írók tévedéseivel szemben?

Mert a tévedés réme bizony ott van, ott kísért minden mondatban, amikor az író olyan területre merészkedik, ahol a valóságban sohasem járt.

Én magam (bár egyáltalán nem vagyok egy ideges típus) nyolc regényt dobtam ki a szemétbe, mert beleütköztem egy súlyos tárgyi tévedésbe. Olvasom a könyvet, majd az író megemlít valamit, amit én a gyakorlatban nagyon jól ismerek, és innen tudom, hogy ő meg nem, és akkora marhaságot írt, hogy egyszerűen felálltam a fotelből, kimentem a konyhába, és beledobtam a szemetesbe a könyvet.

Tévedni emberi dolog, mondják, és miért ne tévedhetne egy író? Azért nem, mert nem. Egy író véges számú témáról, szereplőről, eseményről, szakterületről ír, konkrét dolgokról, és ha nem képes elvégezni a házi feladatát, vagyis utánajárni MINDENNEK, amiről ír, az bizony dühítő. És nem is kicsit.

Egy írónak tehát saját, jól felfogott érdeke, hogy arról írjon, amit ismer. A tárgyi tévedéseket nem könnyű megbocsátani, és egyetlen tévedés megkérdőjelezi a könyv összes állítását, még azokat is, amik biztosan igazak.

Vettem egyszer egy szakkönyvet a késekről, amit szakreferenciának akartam használni az íráshoz. Olvasom a könyvet, és épp az egyik gyártóról írnak benne, aminek az a szokása, hogy a pengét felhevíti, majd hirtelen lehűti „-350 Celsius fokra”... Micsoda? Mínusz 350 Celsius fok? Az abszolút nulla fok csak -273,15 Celsius fok! Hogyan lehetséges az, hogy az egyik késgyártással foglalkozó cég, alacsonyabb hőmérsékletet ért el? Természetfeletti eszközöket használnak???

És ez az apró elírás a számot illetően, azt eredményezte, hogy a könyvben szereplő ÖSSZES információ bizonytalanná vált, a könyv pedig használhatatlanná.

Egy regénnyel ugyanez történik: elég egy hiba, amit az olvasó észrevesz, és az egésznek lőttek, az íróval együtt.

Nagyon is elvárt tehát, hogy az író arról írjon, amit ismer a valóságban. Ha olyan területre téved, amit nem ismer, akkor kutasson, szerezzen valós információkat és tapasztalatot, azaz: végezze el a leckét.

A könyvmolyok nem írók és nem művészek. Az olvasók megbocsátására apellálni vérlázítóan amatőr és szánalmas dolog.

Az előkészületek, az anyaggyűjtés, a házi feladat elvégzése része az írói mesterségnek. Kihagyni nem vétek, hanem bűn.