regényírás - könyvírás

Könnyű érzelmileg tönkremenni és szakmailag kiégni, ha nem vagyunk tisztában néhány dologgal, ami sikeressé vagy sikertelenné tehet minket. Az írók, mint a művészek általában, hiúak és túlérzékenyek. Elég egy apró félreértés, és kisiklik az életük.

Tudom, mert átéltem.

Az egyik legfontosabb tudnivaló az írói pályával kapcsolatban, az, hogy mi az írói siker? Elsőre ez egy értelmetlen kérdésnek tűnik, mert olyan könnyű rávágni, hogy a példányszám a siker mutatója.

Nyilván, ahány ember, annyi válasz. Én csak azt tudom elmondani, hogy én miért lettem az.

Nos, röviden: bosszúból.

1980-ban voltam tíz éves, és akkoriban Jean-Paul Belmondo volt a kedvenc színészem. Ha az ő filmjét vetítették, mindig ott kuporogtam a tévé előtt. Szerettem, hogy olyan őrülten vezeti a kocsikat, hogy összeveri az embereket, és hogy beszól mindenkinek. Tízévesen ennél több elvárásom nem volt.

Belmondo egyik filmje azzal ért véget, hogy lelőtték. Rutinos tévénézőként arra gondoltam, hogy mindjárt jön a mentő, vagy mindjárt magához tér a kórházban, vagy golyóálló mellény van rajta, vagy csak képzelte, esetleg álmodta az egészet.

De nem. Tényleg meghalt. Így lett vége a filmnek.