regényírás - könyvírás

kiváncsi vagyok a módszerre....amit eddig kaptam az főleg elmélet, most már jöhet a gyakorlati útmutató!

a második leckét valójában (ami a harmadik küldemény volt).

A kapott szöveg új kérdéseket vet fel.
Merthogy: a jól sikerült írásmű tényleg közöl olyasmit az ő olvasójával ami tárgyszerűen nincs benne a szövegben, de!
Az író amikor ír, tisztában van-é azzal a valamivel amit át akar adni a reménybeli olvasójának?!

Szerintem nincs, illetve csak igen homályos érzetei vannak efelől. Mondanivalója, átadnivalója amorf formában létezik, létezhet a tudata egy részében, de a felszínen a szereplőknek kell lenniük, az ő cselekedeteiknek és mondanivalójuknak.
Mert különben nem tud írni.
Ha Shakespeare tisztában lett volna a Hamlet írásakor, hogy a világirodalom leghíresebb drámáját írja éppen amely majd évszázadokig fennmarad és hihetetlen sokaságú előadása és értelmezése lát majd napvilágot - az ő átadnivalója, pedig ez és ez! - akkor föltehetőleg frászt kapott volna. Ami rossz hatással lett volna a dráma minőségére.
Azt hiszem, hogy az írás folyamatában Arany János klasszikusa érvényes: "Gondolta a fene!"

tegnap elolvastam és arra gondoltam, ma újra elolvasom és akkor reagálok rá.
Csakhogy: a nagyobbik macskám tegnap este ráült a billentyűkre amitől hirtelen pörögni kezdtek az e-mailjeim és ma reggel jöttem rá, hogy egy csomó elveszett, csak a régiek vannak 2009. augusztus hónapig bezárólag.
Így kénytelen vagyok a tegnap olvasottakra támaszkodni.

A tehetség szembesítés?
Jó, de mivel?
Ha mesterlövésznek készülnék akkor a találatok arányában le lehetne mérni az ezirányú tehetségemet meglehetősen tárgyilagosan.
De az író tehetséget?
Azt az esztétikai érzék méri ami szubjektiív.

Gondolom lesz ez még részletezve is, várom a folytatást, de ha lehet szeretném újra elkérni a nulladik és az első leckét, melyek áldozatául estek Géza macskám hátsó fertályának.

Szeretném felhasználni a megszólalás lehetőségét egy kis síránkozásra.
Amióta megvan a számítógépem (két és fél éve) töméntelen mennyiségű blogot írtam és nagyon unom már ezt a műfajt. Az embernek megvannak a politikai jellegű rögeszméi, rokon és ellenszenvei, meg másoknak is megvannak és ezeket újra és újra leírni...újra és újra ütköztetni....torkig vagyok ezzel.
Nemrég a fejemhez vágták a vádat, hogy esetleg bérblogger lennék....
Bérblogger...!!!
Legszebb álmaim között szerepel az ilyen, ott helyben fel is ajánlottam a szolgálataimat "ideológiai elkötelezettség, párthűség" jeligével bármely pártnak, de sajnos nem volt irántam kereslet.
Pedig milyen szép lett volna!

Node most jön a probléma.
A blognál azonnal vannak visszajelzések és úgy vettem észre, hogy erre nekem szükségem van. Ami elég baj.
Emelkedettebb lelkek képesek az íróasztalnak írni, vagy fióknak esetleg egyéb bútordarabnak, én meg az azonnali a reagálásokra ácsingózom.
Kíváncsi vagyok, mások hogy vannak ezzel?